Építkezés Koroncón

Újra dolgoztak a kőművesek ez elmúlt két napban, aminek az eredménye, hogy elkészült a tető. Persze a szakembernek csak akkor jutott eszébe, hogy kellene még pár dolog, amikor én rákérdeztem, hogy nem kellene esetleg kúpcserép rögzítő, szivacs a kúpcserép alá, hófogó, meg pár apróság? Tök jó, hogy kifizethetek nekik közel egy millát a tetőszerkezet összetákolásáért, még ezekre a dolgokra nekem kell rákérdeznem. Azért ennyi előrelátást elvárnék. A kőműveseknek ez legalább megy.

A szivacs helyett egy Roll-O-Mat nevezetű szalagot ajánlott a tetőfedő, mondván, hogy a szivacsot elviszik a madarak. Ez tényleg jó cuccnak néz ki, csak két baja van, az egyik, hogy közel 1300 Ft métere, nekem meg kell 80 méter. Csekélység. A másik, hogy burgundi színben még véletlenül sincs, a legközelebbi terrakotta szín. A szélessége 32 cm, persze ez nem tetszett a mesternek, mert neki 28 centis kellett volna, ami sehol sem volt. Ezért kell az utolsó pillanatban szólni, szívem szerint elzavartam volna a francba az embereivel együtt, viszont a többi munkára nem lehet panaszom. A többi cuccal együtt otthagytam a voltban vagy 130 ezret és az egész belefért egy nagyobb dobozba.

Be kellett még szereznem 18m vápa lemezt is. Ami boltban kapható, annak olyan 7000 körül van métere. Egy kis bádogos üzemben találtam festett alumíniumot, hajlítással együtt megvolt bruttó 24 000 Ft-ból. 

Kivittem nekik, felrakták az összes szellőzőt, a hófogókat, felrakták a vápát, levágták a cserepeket, sőt, még le is mosták a tetőt. Persze a csőben a vizet benne hagyták, ami másnapra meg is fagyott, kár nem keletkezett, de a csövet nem lehetett nagyon mozgatni. A Roll-O-Mat-tal is elkövettek egy hibát. Azt már írtam, hogy szélesebb volt, mint szerintük az optimális (32 a 28 helyett). Amikor nem volt ott a főnök, a garázson, meg a ház hátsó részén felraktak nem kevés kúpcserepet, alárakták ezt a szalagot, és nem húzták össze a szövetet, hogy ne lógjon ki nagyon. Baromi ronda, még nem tudom, hogy mi lesz vele, de így biztos nem fog maradni. A telefonon elmondtam, hogyan csinálják, persze a válasz, azt úgy nem lehet. Ez engem nem érdekelt, a pénzt én adom, úgy legyen, ahogy mondtam. És láss csodát, működött. A ház első része már teljesen jó lett. 

Amíg nem folytatják a munkát felteszek pár képet egy hibásan legyártott elemről, meg a tető egyik kiugrásáról, ami még nincs kész, mivel elfogyott a palló, amivel dolgozhattak volna, a hosszú hétvégén meg elég nehéz ilyent beszerezni, ráadásul kezelni sem ártana, ami pedig időbe telik.

A mai nap már szinte csak a cserepezésről szólt, hiszen délután mindenki indul a temetőkbe, hogy emlékezzen a halottakra. Az már csak az én személyes véleményem, hogy ezt nem egyszer kellene egy évben megtenni, ha meg gyakran gondolunk az elvesztett szeretteinkre, akkor meg minek egy ilyen kinevezett nap erre? Hangsúlyozom, hogy ez az én véleményem.

A cserép feljuttatásához egy liftet használtak, amit nekem a tetőfedőktől ki kellett bérelnem. Leleményes az építőipar, de inkább mondanám felháborítónak, hogy egy olyan eszközért nekem kell fizetnem, amit ők a kényelmük és a munkájuk egyszerűsítése miatt használnak.

Ma felkerült az összes cserép, amit nem kellett vágni. A többit majd akkor folytatják, ha a másik munkával végeztek.

Ma csak fél napot fognak dolgozni, de még holnap is jönnek, mert aztán egy hétre le kell állniuk egy másik munkát kell befejezniük. Belehúznak, hogy a fólia és a cserepek nagy része felkerüljön a tetőre.

Ismét egy új nap, folytatódik a meló, már 7 órakor kezdenek a srácok. Két csapatra oszlanak és egyszerre csinálják a házon a tetőszerkezetet és a garázson a fóliázást. Olyan jól haladnak, hogy a garázsra fel is kerültek a cserepek még ma. 

Ma már a tető nagy része összeállt, a képek jól mutatják az állapotot. Sok dolgot nem tudok hozzátenni, úgy tűnik, hogy gyarsan akarnak végezni, mert nem számít, hogy hosszú hétvége van, akkor is dolgoznak, sőt már 7-kor elkezdik a munkát. Nincs túl jó idő, reggel ugyan fagypont közelében van, de napközben azért elég jól el lehet viselni a szél sem fúj erősen, gondolom tartogatja erejét akkorra, mikor a párazáró fóliát fogják rögzíteni. 

Ma folytatták a tető rögzítését és a megerősítést. Látványos dolog a tegnaphoz képest nem történt, ide külön nem teszek fel képeket. Majd holnap. 

Tegnap felrakták a koszorúra az L alakú rögzítőket, amelyeket ragasztással rögzítettek a betonba. A terv az, hogy ma az összes elemet felrakják helyére, hogy csak egy napig kelljen darut fizetni. A többi nap pedig megcsinálják a hiányzó részeket és András-keresztekkel stabilizálják az egész szerkezetet. A tetőfedő 3 fix emberrel dolgozott, de beszállt még két ember is, hogy gyorsabban haladjon a munka. Neki semmit sem kellett csinálni, csak irányította a munkát. 

A mai nap képei:

Tegnap felhívott az építésvezető, hogy holnap jön a tetőszerkezet. Ez azért kisebb pánikot okozott, hiszen még nem volt meg rá a pénzünk, de megnyugtatott, hogy két hetes a számla fizetési határideje. 

Amikor kiértem a telekre, a tetőfedő és az építésvezető már ott volt, várták a kamiont, ami elmondásuk szerint kicsit késik, mert Pozsonynál baleset volt. Amikor okos tekintetemet észrevette az építésvezető, mondta, hogy a tetőszerkezet Csehországból érkezik, igazi tátrai fenyőből készült. Nemsokára megérkezett a cég képviselője, majd a kamion is befutott. Már csak a daru hiányzott a boldogságunkhoz, de nemsokára az is megérkezett. A lerakást a tetőfedő vezényelte le, hiszen neki kell majd az egész szerkezetet összerakni. 

Én még nem láttam ilyent, nagyon érdekes az egész technológia. A szeglemezes tartó onnan kapta a nevét, hogy a rácsos tartó egyes elemeit egy acéllemezből sajtolással képzett tüskés lemezek tartják össze. Ez gyakorlatilag oldhatatlan és tartós kötést eredményez, amit az is jelez, hogy gond nélkül daruzható. Az idő nagyon pocsék volt, esett az eső és eléggé fújt a szél.

Képek a szerkezetekről:

Autóztunk a városban, amikor is egy hatalmas plakáton láttunk egy reklámot, miszerint a Bramac állja a tető felét. Ez nagyon jó ajánlatnak tűnt, hiszen azt már tudtuk, hogy betoncserép lesz a házon. A neten utánanéztem a dolognak és persze gyorsan kiderült, hogy a reklámoknak nem kell feltétlenül hinni. Valóban féláron adják a cserepet, de a kúpcserepet nem és annak az ára nem gyerekjáték, kb 1500 Ft/db áron lehet vele számolni. Az meg biztos csak a véletlen műve, hogy a Mediterrán is pont akkor akciózta le 50%-kal az új cserepét, mikor a Bramac.

Kéretem ajánlatot a komplett tetőhöz való cserepekre Bramac, Mediterrán és Azzurro sorozatból. Nagyjából az ajánlatok végén szereplő ár is így változott lefelé. A Bramac majdnem 1 millióba, a Mediterrán 930 ezerbe, míg az Azzurro 730 ezerbe került. Elég lényeges különbség, pedig az Azzurro nem is akciózott. Utánanéztem, utánaérdeklődtem ennek a márkának, mert még nem ismertem. Akivel beszéltem, mindenki ajánlotta, magyar termék, Pakson készítik.

Meg is rendeltem, de későbbi szállítást kértem, ami rendes időben meg is történt. Az, hogy mennyit jelent a sofőr hozzáértése, mutatja, hogy háromszori átállással is lerakta a 14 raklapot nem egész 50 perc alatt. És segíteni sem kellett.

Képek a cserépről, bár sok minden nem látszik.

És igen, elkészült a koszorú, már a nagy részét ki is zsaluzták, csak az áthidalók alatt marad még benn az alátámasztás. 

Ismét a kőművesek vették át a hatalmat, nekiláttak zsaluzni, ami elég bonyolult és hosszadalmas, mert mindkét oldalon kellett zsaluzni. Ehhez ki kellett lyukasztani a drága jó kis falat.

Elkészült a fal és az idő is sokat romlott pár nap erejéig, már újra jobb idő van. A koszorú vasalását szakemberre bíztam, mert az mégiscsak érzékenyebb, mint az alap vasalása. Ki is számolták, hogy milyen vasból mennyire van szükség. 

Persze megont csak nyomozás, hogy a legolcsóbb a vas. Ahonnan az előzőekben vitettem a vasat, most is képbe kerültek, az összes vas szállítás nélkül közel 200 000 Ft-ba került volna. Az elágazást is megnéztem, ott a számla végösszege ennél 50 000 Ft-tal többre jött volna ki. Végül ráakadtam a munkahelyemhez közeli Hálócenterre, ahol kb. 80 000 Ft-tal olcsóbban hozzá tudtam jutni a vasakhoz. Ez nem kevés, ennyit mindenképpen megért egy óra internet és pár telefon.

A 8-as bordás acél gyanús volt, olyan vékonynak tűnt, de gondoltam csak a bordák miatt tűnik olyan vékonynak. 

A szakik szombat reggelre ígérkeztek, kora délután már készen is voltak. Ennyit tesz a rutin. Még reggel kiderült, hogy a szemem nem csalt, tényleg nem 8-as volt a vas, hanem csak 6-os. Ezt bebuktam, jó tanulópénz volt, legközelebb jobban hiszek a szememnek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ebből kellett a legkevesebb, csak 20 szál, amit az Elágazásban kellett pótolnom, hiszen szombaton a vasas cégek már zárva vannak. 13 000 Ft-om bánta. Gondoltam, hogy a bordás 6-os acél jó lesz majd a melléképület aljzatbetonjába, ezért nem is voltam annyira mérges. Ez nem jött be, mert a szakik ahelyett, hogy elhasználták volna a maradék 5,5-es hengerelt huzalt, ebből csinálták meg a kengyeleket. Elég masszív lesz ez a koszorú, de úgy egyébként a ház sem nélkülözi az anyagot, elfújni nem fogja a szél, az biztos.

A falazás harmadik napján kiegészült a csapat még egy szakemberre, így már ketten falaztak, egy pedig csak a vágást csinálta. Jelentősen javult a hatékonyság. 

Még több tégla volt, mai törött. A garázshoz szállított tégla még az előző gyártási szériából származhatott, mert teljesen máshogy voltak csomagolva. Nem előnyösen, mert sokkal nagyobb oldalirányú terhelést kaptak, könnyebben törtek, ez a képeken is látszik. Lesz mit intéznem a Wienerbergerrel. Megvárom a falazás végét és utána jelzem a gondjaimat.

A mai nap a ház nagy része elkészült, a garázst viszont befejezték. 

A második nap már kicsit látványosabb volt, elkezdett nőni a fal. A raklapok szétszedésekor derült ki, hogy elég sok tégla összetört. Mint látható a képeken, a nagyon sok kamra van a téglában a hőszigetelés javítása miatt, aminek eredménye, hogy ezek fala nagyon vékony, könnyen törik. A vágásnál is ugyanez okot gondot, sokszor kiszakadnak a falak, szétesik a tégla. Volt is prüszkölés emiatt, sokszor hallottam a falazás alatt, hogy milyen szar ez a tégla. Szerintem meg nem, csak máshogy kell vele bánni, mint a normál téglával.

A képeken látszik amiről már írtam, nevezetesen, hogy nem egyformák ez egyes gyárakban készülő téglák. A külső része szépen fut, a belső rész viszont eléggé lépcsős. Majd a vakolat eltakarja. 

A siránkozások ellenére szépen alakul a fal.

Ennél a téglánál nagyon fontos, hogy az első sor tökéletesen vízszintes legyen, hiszen a sorok között maximum 1mm vastag a fuga, az további korrekciókat nem igazán enged. Ehhez a művelethez van egy három dimenzióban állítható sablon, ezzel húzzák le az első sor alatti habarcsot. 

Az első lépés a falak alatt a szigetelés elkészítése. Ehhez kátránypapírt használnak, amit ez első téglaszállítmánnyal megrendeltem. Délelőtt rájuk néztünk, pár képet csináltam. A többi kép délután készült.

Az első nap elment a szigeteléssel és az első sor lerakásával. 

A következő mozzanat már nagyon látványos lesz, hiszen elkezdődik a falazás. Ehhez a téglát nekem kell biztosítani, ami megint csak internetezéssel kezdődik.

Bekértem ajánlatokat, kétféle variáció jöhetett számításba. Protoherm HS tégla hőszigetelő habarccsal, vagy Porotherm Profi HS tégla. Ez utóbbi lehet habarcsos, vagy Dryfix rögzítésű, mindegyikre kértem ajánlatot. A Profi tégla csiszolt, a magassága teljesen egyforma, így szinte fuga nélkül ragaszthatók egymáshoz a téglák. Én mindenképpen ezt preferáltam már azelőtt, hogy megláttam az ajánlatokat. A kőművesek persze le akartak beszélni, mert sokkal drágább, mint mondjuk egy devecseri tégla, és nem is annyival jobb. Pedig pontosan tudták, hogy szinte biztos, hogy csiszolt tégla lesz, elsősorban ezért választottam őket.

Visszatérve az ajánlatokhoz, az Elágazás kapásból adott 5% kedvezményt az árból és ingyen ki is szállítják Koroncóra. Ezt az ajánlatot ismét elküldtem körbe, és az az érdekes helyzet állt elő, hogy hiába a nagy mennyiség, senki nem tudott még csak a közelébe sem menni árban az Elágazásnak. Azért ezt nem hittem volna. Így megvan az építkezésünk fő építőanyag beszállítója. Az árak érdekesen alakultak. A normál N+F tégla ára kb. 1,4 millióra jött ki, a tégla kedvezőbb árát a jelentős mennyiségű hőszigetelő falazóhabarcs nagyon gyorsan ellensúlyozta. A Wienerberger számoló programja szerint közel 2800l falazóhabarcsra van szükség. Ez nem semmi mennyiség. A Profi tégla ára kicsit több, mint 1,3 millió. Ebben csak a tégla ára van benne, mivel itt a habarcsot adja a cég ingyen a téglához. A Dryfix megoldás kicsit több lett, mint 1,4 millió. Az árak is alátámasztották, amit én is szerettem volna, Porotherm Profi HS tégla lett a befutó, habarcsos változatban. Háromféle téglát rendeltem. Kell Profi HS 38 a külső falakhoz, Profi HS 30 a garázshoz és N+F 30 a belső tartófalakhoz. Megvettem a szigetelést a falak alá és némi falazóhabarcsot is, meg az áthidalókat, de azokat a következő körben fogják csak kihozni.

Megrendeltem a téglákat, csak három részletben tudták kiszállítani, ami nekem látszólag semmi hátrányt nem okozott. Azért látszólag, mert akkor én még nem tudtam, hogy nem csak egy gyárban gyártanak ilyen téglát, hanem háromban. Ez a raklapokon jól látszott, de még inkább akkor, amikor felrakták vele a hosszú falat. Gyakorlatilag csak a magassági méretek voltak azonosak, a szélesség és a vastagság elég rendesen eltért. Fel nem fogom, hogy ugyanazt a téglát miért lehet ekkora tűréssel gyártani.

Ahogy írtam, programmal számoltattam a mennyiségeket. Ennek be kell rögzíteni a falakat, meg a nyílászárókat és megadja a mennyiségeket. Első körben 10 sor téglával számoltunk, ami kiderült, hogy a szeglemezes tart födém miatt kevés lesz, kell még egy sor. Ez újabb téglarendelést jelentett. Ez volt a negyedik kör.

A srác, aki kihozta a téglákat  egy jólelkű gyerek, de nem túl profi a daru kezelésében, vagy a daru szar, mert nem hiszem, hogy egy óra kell mondjuk 12-14 raklap lerakásához. Ha segítettünk, ezt sikerült megfelezni. Lényeg az, hogy a két fordulóhoz kellett gyakorlatilag az egész nap. Hatékony...

Egy kollégám segített a rakodásban, amiről ezek a képek készültek:

Elérkezett a következő komoly költséggel járó munka, a szerelőszint betonozása. Persze a vasalás sem volt olcsó, az acélháló m2 ára 13 000 Ft körül van, a szerelőszint pedig közel 230 m2. Számításaim szerint kb. 28 m3 beton fog belemenni. 

A munkát már önállóan végezték a kőművesek. Persze, mint minden betonozásnál, itt is voltak gondok, mert elromlott a betonkeverő üzemben a keverőgép, ezért álltak vagy egy órát. Ahol kifogyott, látszik is, mert egyedül ott áll meg a betonon a víz. A következő napok a beton öntözésével fognak telni.

Képek a szerelőszintről:

A mai nap a kőműveseké, ők fogják bezsaluzni a lábazatot és a vasalást is ők csinálják, meg persze a betonozás részét is, hiszen ők fognak falazni, nem kell a prüsszögés, hogy esetleg rossz a szerelőszint. Azt már tudom, hogy ezek a mesterek szeretnek egymásra mutogatni, persze ők soha nem hibásak.

A kőművesekről még annyit, hogy szépen és jól dolgoznak, nem a legolcsóbbak, bár én mindig azt mondom, hogy túl szegény vagyok ahhoz, hogy a legolcsóbbat válasszam. Viszont azt is igaz, hogy akár segítek nekik, akár nem, nem lesz sem több, sem kevesebb a munkadíjuk. Akkor meg mi a fenének segítsek nekik? Felügyelni nem kell őket, mert korrektek és ha gond, vagy kérdés van, ismerik a telefon nevű eszközt, nem önállóan döntenek arról, hogy én mit és hogyan szeretnék. Ennek megfelelően kaptak egy kulcsgarnitúrát, mert én már most tudom, hogy nem ez lesz nekik az utolsó nélkülem zajló munkanapjuk. 

11 után nem sokkal hívtak, hogy készen van a munka, kedden jönnek betonozni. Délután kimentem megnézni, hogy mit csináltak, akkor készültek a képek is. 

Ahogy az előző cikkben írtam, muszáj volt még földet tölteni a lábazatba, mert hihetetlen mennyiségű kavics ment volna bele. Persze ha az építésvezető nem erősít meg abban, hogy kevesebb kavics is elég, akkor biztos, hogy 25-30 centi vastag kavicsréteg lenne, a mindenhol írt 15 centivel szemben. 

Beszéltem a traktoros emberrel a faluban, eljött és az összes földet visszarakta a lábazaton belülre. Persze csak a zsalukövek mellé tudta beborítani, az elterítéshez kézi erőre volt szükség. Dezső barátom, aki az alapozásnál is segített, jött a nagy feladatra. A terv a következő volt: délelőtt elterítjük a földet, délután döngölés, másnap reggel a traktoros bedepózza a kavicsot, amit közben meghoznak és még délután a kavicsot is el kell teríteni. Unatkozásra nem sok idő lesz, az biztos. 

Nekirontottunk a földkupacoknak talicskával és lapátokkal. Elég jól haladtunk, kb. 3 óra alatt készen is lettünk. Közben meghozták a kavicsot, ilyen sofőrök kellenének minden teherautóra. Elsőre be tudtak tolatni a telekre. Az már látható volt, hogy a mosott kaviccsal nem lesz olyan nagyon egyszerű dolgozni, mert nagy és a homok hiánya miatt nincs ahol a lapát könnyebben el tudna menni. Dezsőnek jött az ötlete, és felhívta az egyik ismerősét, akinek van egy kisméretű traktorja, hogy el tudná-e teríteni a kavicsot. Az ár is elég baráti volt, 15 000 Ft-ért vállalta, ami nem sok, tekintve, hogy Győrtől ezért elég messze vagyunk és teherautóval kell kivinni a gépet. 

Amikor autóztunk vissza Győrbe, felhívtam a kölcsönzős srácot, na persze, hogy a megbeszéltek ellenére nem volt éppen döngölője. A beszélgetést nem részletezem, de a lényeg, hogy délután 4 körül már volt egy béka, amit el tudtam hozni. Ezzel egy másfajta gép volt, sokkal rosszabb súlyponttal, nehezebb volt egyedül az autóból kivenni, a visszarakásról már nem is beszélve. 

A forgatókönyv nagyon hasonlított az előző döngöléshez, hiszen addig nagyon jól ment, amíg ki nem fogyott a benzin. Feltöltés után nehezen indult és nem lehetett gázt adni, mert lefulladt. Egy órám elment, mire úgy döntöttem, hogy kiveszem a gyertyát. A hézag volt vagy másfél mm, ami egy kicsit nagyon sok. Összébb kalapáltam és láss csodát ment a gép, mint a mesében. Alig volt tök sötét mire végeztem. A végén már csak inkább megérzésből csináltam, mert még azt sem nagyon láttam, hogy hol vannak a zsalukövek, még jó, hogy betonnal vannak feltöltve, így nem tudtam kiütni.

Másnap ahogy megbeszéltük, kimentem a telekre, hogy fogadjam a traktorost. Eltelt egy fél óra a megbeszélt időponthoz képest és még mindig nem hallottam a traktor hangját. Felhívtam, amit szerencsére fel is vett, mert ez nem mindig szokott neki sikerülni, és mondta, hogy egy hidraulika cső elrepedt, éppen azt javítja, 1 óra és készen lesz. Otthagytam a telket, csinálja meg, majd 2 körül úgyis vissza kell mennem, mert akkor jön a kis traktor. 

A traktort hozó fickó egy 45-50 éves lehetett, de a fejlődése megállt kb. a hetvenes évek végén. Én még nem sok traktoros embert láttam ujjnyi vastag aranyláncban, arany karkötőben és arany gyűrűkben traktort vezetni, de most ez az élmény is megadatott. A főnök biztos nem ő volt, mert kétszer beszélt vele telefonon, léggé útszéli stílusban. Ha velem egy alkalmazott így beszélne, biztos, hogy az utolsó napja lenne a cégemnél. Lényeg, hogy megvolt a kavics elterítése egy kicsit több, mint egy óra alatt. 

Azonban nem sikerült mindenhol elteríteni rendesen, maradtak ki részek, azokat már kézzel kellett megcsinálni. Ez is épp elég volt, mert azt a keveset kb. 4 óra alatt tudtuk megcsinálni. Egy darabig segített a lízingelt fiam is, nem rossz testedzés. 

Másnap reggel kihoztam egy lapvibrátort és azzal az egészen végigmentem kétszer, így nagyon jó, egyenletes felületet kaptam, jöhetnek a kőművesek zsaluzni.

Pár kép az elmúlt 3 nap feladatairól:

Eltelt a nyaralás, így folytatódhatott as munka, következő lépés a szerelőbeton alá a szennyvízcsövek lefektetése. Ezt a feladatot két kollégám végezte el, akik közül az egyiknek ez a szakmája, a másik a betanított munkás volt. Persze én sem maradtam ki a feladatból, így ennek a fázisnak a költségét elég jól sikerült leszorítani. Előzetesen átbeszéltük az anyagigényt, én ragaszkodtam a 110 mm-es vízszintes csőhöz, biztos, ami biztos alapon. Az ajánlott szürke csövet enyhe ráhatással sikerült megváltoztatni,a  sárga cső sokkal masszívabb, az esetleges döngölést sokkal jobban viseli, a fala vastagabb, viszont jóval drágább, mint a szürke. Ez a pénz viszont elenyésző ahhoz képes, ha valamilyen gond miatt meg kellene bontani a szerelőbetont. Vasárnapra beszéltük meg a munkát, amihez azért még elég sokat kellett dolgoznom.

Első lépés a csövek átvezetését az alapban megcsinálni. Az alap öntésénél a kapkodás eredménye, hogy az átvezető csövek egy kivételével kimaradtak, így alapot kellett vésni. Mégpedig három helyen is, két helyen 40 cm, egy helyen pedig 50-60 cm alapot kellett kivésni. Közel 30 fokban ez igencsak laza feladat, az energiabefektetés nem csekély. Kimértem a mélységeket és mindegyik helyen gödröket kellett ásni. Mivel nem akartam a bedöngölt földet nagy helyen fellazítani, így a munkát az alapon kívül szerettem volna megoldani. Ehhez ástam minden oldalon egy-egy elég nagy gödröt, hogy abba be tudjak ülni, és így próbálta a vésést megcsinálni. Az első lyuk kb. 3 óra alatt el is készült, azt, hogy mennyire lettem koszos, még leírni sem lehet, gyakorlatilag mindenem fekete volt. Ha végezni szerettem volna időre, akkor változtatnom kellett a módszeren. Az átvezetés egyébként 160 mm-es cső, tehát legalább ekkora lyukat kellett vésnem. Sokkal nagyobbat nem akartam, elvégre nem azért csináltuk az alapot, hogy most meg ledaráljam.

Kölcsönöztem egy Bosch ipari vésőkalapácsot, és egy Hilti fúrót. Kifúrtam az alapot, majd vésővel tágítottam a nyílást. Ez már előrelépés volt időben, mert kb. 2 óra alatt meglett a következő lyuk. A harmadikhoz vettem egy nagy átmérőjű, hosszú SDS+ befogással rendelkező hosszú fúrót, amivel körbefúrtam a betont és csak a közöket véstem ki. Az eredmény 1 óra alatt el is készült. Ezzel a munka nagyobbik részét megcsináltam, hittem én. Ki kellett még ásni a csöveknek az árkot. A döngölt föld a nyaralás alatt megázott, aminek eredményeként olyan kemény lett, mint a beton, az ásó alig akart belemenni, de ezt nem bántam, mutatta, hogy jól végeztem a dolgom. 

Jöttek a srácok, elkezdtük a munkát, haladtunk is vele rendesen, de, mint elmondták, ennyi felállást ekkora házon nem nagyon csináltak még. Hát igen, a két fürdő és a két WC a ház ellenkező oldalán van, ment bele cső rendesen. Amikor nem kellett nekik segíteni, elkezdtem a vízvezetéknek az átvezetést megcsinálni. A ház alapján megcsináltam a lyukat mintegy 40 perc alatt. Ha gyakorol az ember mennyivel jobban mennek a munkafázisok. 

A garázsnál viszont lementem az alap alá, így nem kellett vésnem, cserébe egy 25 cm széles árokban le kellett ásnom több, mint egy méter mélyre. Milyen jó, hogy lefogytam, mert ez nem ment volna a tavalyi súlyommal, talán még a 40 centis árok is kevés lett volna. Estére a megcsináltunk mindent.

Kiszámoltam, hogy mennyi kavics is kellene a lábazatba. Ez azért kell, mert a mosott kavics nem vezeti fel a vizet az szerelőbetonhoz, így az víz ellne védettebb lesz. A kiszámolt mennyiség elég sok lett, közel 50m3, ami nem kevés, tekintve, hogy ez legalább 4 teherautó, ami szállítási díjat tekintve több, mint 130 000 Ft költséget jelentett. Viszont volt még föld az alapból, ezért inkább bedepóztatom és így csak 24 m3 kavics kell, amit már két autó el tud hozni. A kavics kb. 24 000 Ft, de a szállítás több, mint 40 000. Innen folytatom legközelebb.

Persze itt is készültek képek, párat közzé is teszek.

Amíg a kőművesek rakták a zsaluköveket, én elkezdtem szétteríteni a földet a lábazaton belül. Elég király munka volt, ráadásul nem volt több 30 foknál. Mindenesetre a fogyókúrának sikerült adni egy kis löketet. Amikor a traktoros ember ásta az alapot, ránézésre úgy tűnt, hogy az a földmennyiség, ami benn maradt az árkok között, elég lesz a feltöltéshez. 

A föld döngölés nélkül kicsit több, mint egy sor elemet fedett el, de ez döngölés után azért előre láthatólag legalább felére fog visszaesni. A döngöléshez döngölőbékát kell használni, mert kicsit hatékonyabb eszköz, mint kézzel döngölni. 

A béka használata nem nagy ördöngösség, bár egy jól karbantartott géppel biztosan egyszerűbb. Maga a gép kb. 60-70 kiló, a csomagtartómban pont elfért. Kivittem a telekre és megkezdődött a munka. A gép autóból kivétele nem okozott gondot, erős gyerek vagyok én. A munka haladt, addig semmi gond nem volt, amíg ki nem fogyott az üzemanyag, hacsak az nem, hogy tanksapka mellett nem kicsit folyt az üzemanyag. Ez utóbbit megoldottam egy ideiglenes tömítéssel. Amikor kifogyott a nafta, a tankolás után elkezdett dadogni a motor, többször lefulladt. A szívató is elég véletlenszerűen működött, inkább nem, mint igen. A telefonos support sokat nem tudott segíteni, viszont az idő meg sürgetett, hiszen még délután be kellett fejeznem a munkát, vissza kell vinnem a gépet, mert késő délután már utaznánk el nyaralni. 

Gondolom az imák meghallgatásra találtak, mert csak elindult a gép és lehetett is volna vele rendesen dolgozni, ha meg nem látogatott volna egy kollégám a barátnőjével/feleségével. Szívesen látom őket mindig, de most eléggé siettem volna a munkával, de azért egy kis beszélgetésre volt idő. A munka harmadánál már elég jól ment a sarkokat is meg tudtam döngölni. Volt egy két hely, ahol elég rendesen elásta magát, kis birkózás árán volt csak hajlandó tovább menni. Az erőszak segített neki. :-) 

Aki ilyent csinál, annak azt tanácsolom, hogy ha nem egyenletes a laza föld vastagsága, akkor különösen kapaszkodjon meg a gép szarvában akkor, amikor közel van a kemény rész. Elég nagyokat tud ugrani, ha nem vigyázunk kiszabadíthatja magát és annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Délután 3 körül végeztem, kis takarítás, majd a kocsiba kellene raknia  gépet. Ja mondani könnyebb, mint megcsinálni. Kivenni egyszerű volt, mert magasan volt a gép, de visszarakni már közel sem olyan könnyű. Végül is nem azért vagyok mérnök, hogy ilyen kis apróságok hosszú távon feltartsanak. Csináltam egy kis állványt, amire felraktam a gépet, majd alányúlva fel tudtam emelni és berakni a kocsiba. Az azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha nem kettlebelleznék rendszeresen, akkor ez a derekamat teljesen kinyírta volna, amúgy is nagyon derékfájós voltam. 

Délután fél 5-re hazaértem, kezdődhet a nyaralás.

A munkáról pár kép:

 A mai nap egyszerű feladatot tartogatott, a hétvégén felrakott két sornyi zsalukövet ki kell önteni betonnal. Persze nem kézzel fogjuk keverni a betont, hanem szintén gép szállítja házhoz, de nem onnan hozatom, ahonnan az alapba, mert az persze a mestereknek nem volt jó. Így a régi trükköt bevetve szóltam az építés vezetőnek, ha tudja annyiért hozni a betont, mint ez a cég, akkor jöhet. Persze, hogy tudta.

Reggel megjöttek a kőművesek és vártuk az első teherautót. A történethez hozzátartozik, hogy volt egy kevés eső a napokban, nem sok, az utat nem áztatta el, de a földet azért megpuhította ott, ahol még nem volt megtaposva. 

Megérkezett a teherautó egy elég laza sofőrrel, aki kis ívben ráfordult a kapura, aminek eredményeként a több tonnányi beton beletúrta az autó orrát a puha talajba. Persze se előre, se hátra nem mozdult a gép. Az ötlet az volt, hogy kiengedünk annyi betont, amennyit csak tud, de a pumpa hossza ezt azért bekorlátozta. Elkezdték a garázst és a ház utca felőli oldalát tölteni, mi meg csömöszöltük a betont, hogy ne maradjanak levegő buborékok benne. 

Miután ez megvolt, jött a próba, hogy az autó ki tud-e menni a sárból. Ki tudott, de a laza sofőr megint okosan kigondolta, hogy hogyan fog a telekre beállni. Egy kicsit, kb. 3m kitolatott és a kormányt alászedve gondolta, hogy kikormányozza az autót a nyomvályúból. Persze nem kell  nagy fantázia hozzá, hogy kitaláljuk, hogy a fizika itt is érvényes volt, persze, hogy az orrkönnyű autó nem jött ki, sőt elkezdett elég határozottan a kerítés irányába menni, ahol pedig még az életben nem járt autó, még én is elsüllyedek egy kicsit, ha rámegyek. Egy ekkora dög pedig gyakorlatilag tengelyig el is merült. 

Újabb tanakodás eredményeként megszületett a megoldás, kell egy vontatókötél és a másik autó kihúzz a a sárból a pumpás autót. Na persze ilyen kábelt minek is magukkal vinni, feleslegesen leterhelnék vele az autót, meg különben is marha nehéz a cucc. Telefon, mindjárt hozzák. Csakhogy mi nem Győrben vagyunk, hanem gyakorlatilag a város másik oldaláról kell hozni a kötelet. Ez el is tartott vagy háromnegyed órát, persze addig nem csináltunk semmit. Kezdem azt hinni, hogy a betonozás egy mumus lesz nálunk, mert mindig van valami.

Megjött a srác, hozta a bika átmérőjű drótkötelet, ránézésre vadi új volt, szerintem még senki sem használta eddig. A másik autó elment, hogy megfordul, ezt olyan helyen gondolta megtenni, ahol az utca egy autó széles és a két oldalt, ha nem is mély, árok van. Elsőre nem sikerült neki kijönni az árokból, de azért nagy nehezen kikászálódott onnan. Rátolatott a másikra összekötötték őket és megindult a szenvedés, meg a földkitermelés a kapuból. Mert másra nem jutottak, csak egy fél méter mély krátert gyártottak nekem. A szervizes csóka lehet a cégben az ész, meg a tudás, meg a rutin, meg úgy általában minden, mert félistenként néztek rá. Ő próbált meg kikecmeregni a sárból de ez még neki sem sikerült, mert az autó orra nagyon mélyen a föld szintjel alatt volt.

Az megoldás nem éppen szabályos akár biztonságilag, akár egyéb téren. Hogy ez mi volt, mindenki fantáziájára bízom. A lényeg az, hogy működött, kiszedték a kocsit, a srác nem engedte vissza a sofőrt a volánhoz, addig játszott, míg teljesen irányba nem állította az autót és egy nagy gáz kíséretében sikeresen bejutott a telekre. A munka folytatódhatott.

Még izgalom volt azután is, mert kiderült, hogy a sofőr nem csak vezetni tud profi módon, hanem a pumpát kezelni is hasonlóan magasan kvalifikált szinten tud. Kétszer a kőművest majdnem agyoncsapta, egyszer pedig kiütötte a zsalukövet, úgyhogy azt is vissza kellett tenni. De ekkor ezen már egyáltalán nem lepődtem meg. 

A végén az elszámoló lapon 3,5 óra szerepelt a fuvarlevélen, mondván, hogy fél órát levont az állás miatt. Milyen kis rendes, csakhogy: az autó jött negyed 9-kor. 9 után kicsivel elkezdődött a várakozás a drótkötélre. A szenvedés 2 órát vett igénybe, utána még egy órát tartott a beton kifolyatása. Akárhogy is számolom ez nem 3,5 óra, csak kettő. Szerencséjére nem kellett sokat győzködni, mert belátta, hogy Imi vagyok, de nem hülye. Így a kötelező 2 órát voltam hajlandó kifizetni. Amit ő nem tudott, hogy én már tájékoztattam az építésvezetőt, aki meg beszélt ezeknek a főnökével, így mindenki tudott az esetről. 

Azért csak elkészült. A másfél órás munka közel 5 órát vett igénybe.

Pár kép a napi eseményekről:

Egy elég hosszú pihenés és kedvgyűjtés után összeszedtünk annyi anyagi hátteret, hogy folytatni tudtuk a munkát. Persze előbb is megtörténhetett volna ez, de úgy gondolkodtam, hogy akkor folytatjuk, amikor már egy nagyobb haladást tudunk elérni, több munkafázist meg tudunk finanszírozni.

Szerencsére a kőművesek pont akkor mentek szabadságra, mikor mi, ezért előtte meg tudták csinálni a lábazatot és még elég idő volt arra, hogy legalább egy kis földet bedöngöljek a majdani szerelőbeton alá.

Nagy kérdés volt, hogy miből legyen a lábazat. Itt három lehetséges alternatíva merülhetett fel. Amit alapból elvetettünk, hogy felzsaluzzuk megadott magasságban és a zsaluk közét kiöntjük betonnal. Ehhez sok zsaluanyag, idő, vagy és persze nem kevés pénz kellett volna. A legolcsóbb megoldás a pincefalazó lett volna, de itt a stabilitás nem feltétlen lett volna akkora, amekkorát szerettem volna. Ezért a köztes megoldás marad, zsaluelemekből felrakunk két sor (ennek is van története, amit kicsit később le is írok), majd kiöntjük betonnal. Ez stabil, két sorig nem kell bele plusz vasalás, a költsége sokkal több, mint a pincefalazóé, de jelentősen olcsóbb a zsaluzásnál.

Nagy kérdés volt, hogy hány soros legyen a lábazat. Én első körben hajlottam volna az egy sorra, mert tetszenek az alacsony lábazatú házak. Meg is lehetett volna valósítani, de a probléma az utcáról indult. Az út, ami még csak földút, csak kb. 20 cm-rel van a telektől lejjebb. Ha egyszer véletlenül (kb. annyi az esély rá, mint a lottó ötösre) elkészülne az aszfaltozás, akkor már majdnem a telekkelt egy magasságba kerülne, ami nem igazán szerencsés. Nem szeretném, hogy egy nagy eső eredménye a teraszunkról is jól nyomon követhető legyen. Így a telken tölteni kell, akkor pedig nem lehet egy sor a lábazat, kell még egy sor.

Rögtön pár cégtől bekértem ajánlatokat, 20, 30 és 40 cm széles zsaluelemekre és ha már úgyis ajánlatot kérek, akkor mindjárt téglára is. A győri Elágazás Kft. elég korrekt ajánlatokat küldött, volt aki arra sem méltatott, hogy válaszoljon, volt aki csak telefonon akarta megmondani az árakat és olyan is, akiből csak harmadik nekifutásra tudtam kiénekelni az ajánlatot. Miután ez megvolt, még egy körben a legolcsóbb ajánlattal elmentem a többi céghez, hogy kapjak kedvezőbb árakat. Végül is ez egyik ügyfelemnél kicsit olcsóbban megkaptam az árut, a mi mellettük szólt, hogy nem kellett kifizetnem a raklapokat, csak a használati díjat. Ezt is megér egy pár sort, hiszen egy újabb lehúzása az ügyfélnek. Amikor valaki raklapon rendel valamit, akkor ki kell fizetni a raklap árát, plusz egy pár 100 forintos raklaphasználati díjat. Ha az ember visszaviszi a raklapot, akkor az árát visszakapja. Nem nehéz kiszámolni, hogy 5-6 fuvar után már tiszta haszont termel a raklap. Pedig az állapota pár fuvar után erősen megkérdőjelezhető. Ezzel nem tudunk mit tenni, csak bosszantja az embert, hogy még itt is le akarják húzni, persze sikerrel.

A szállítás előtti nap még esett egy kevés eső, aminek eredményeként a fuvaros, állítása szerint, nem tudott bemenni az alap mellé és ott nem tudta lerakni a raklapokat, hanem a kapu mögé tette le az összeset. Ez lehetővé tette, hogy ne kelljen a délutáni programomon és az esetleges testedzésen gondolkodnom, hiszen a köveket szét kellett rakni az alap mellé, hogy a kőművesek tudjanak haladni. Egyedül kezdtem neki, de aztán bekapcsolódott egy óra erejéig a lízingelt fiam és egy barátja. Így a nagy részével végeztünk is, jöhetnek a kőművesek.

Másnap meg is érkeztek pontos időben és nekiláttunk a munkának. Elkezdték kimérni a házat. Nem volt egyszerű, mert a földkupacok útban voltak. A hosszú oldallal kezdték, majd az utcafronttal folytatták. Amikor eljutottak a szomszéd telekkel párhuzamos oldalra, derült ki, hogy a ház nem kerül rá az alapra, ha tartjuk a méreteket. Kis tanakodás, számolgatás után kiderült, hogy az alap kitűzése nem jó, a szigetelést is sikerült rámérni, mégpedig kétszer, ami 20 cm-t jelentett. A megoldás az lett, hogy az egész házat beljebb húztuk 8 cm-t, így minden lábazati elem rákerült az alapra. Még pont beleférünk a 6 méteres oldalkert előírásba.

Kicsit nyüsszögtek a kőművesek, hogy minek kell 40 centis zsalukő, mikor elég lenne a 30 centis is. Én viszont azt mondom, hogy ahova 38 cm-es tégla kerül, oda legyen kerüljön alá 40 centis elem. A 30 centis alá 30-as, a teraszhoz viszont elegendő a 20 cm-es. Elég sok elemet kellett vágni, így ment az idő rendesen, de azért délután 3-ra végeztünk. Nem kevés elem maradt meg, de jó lesz majd valahova, talán csak az egy raklapnyi 40-es elemet fogom majd eladni.

Amikor már megvolt egy sor és elkezdték a másodikat, én már terítettem szét a földet, hogy majd lehessen döngölni.

Pár kép a munkáról:

Végre elérkezett az alapozás napja. Kicsit tartottam tőle, mint kiderült, nem is hiába.

Reggel 8 óra környékére beszéltem meg a beton, pumpás autóval hozzák, hogy ne kelljen talicskázni. Reggel 7-re terveztem az indulást, a meteorológia persze esővel riogatott, olyannyira, hogy Győr északi részén elég rendesen esett az eső, de ez szerencsére nem ért el Koroncóig, sőt, meglehetősen meleg lett enyhe felső égbolttal. Segítséget is hívtam, Dezső barátom vállalkozott rá, hogy segít letudni ezt a nagy projektet. Kis kommunikációs hiba itt is becsúszott, hiszen a kőműveseket az építésvezető rendezte, aki odarendelte őket 7 órára, sajnos így várniuk kellett.

Megérkeztünk, megnézték az árkot, a vasakat és egyből nem kevés kifogással árasztottak el. Ehhez hozzátartozik, hogy az építésvezető kinn volt hétfőn, megnézte a vasalatok gyártását, amit ő, mint mérnök, mintaértékűnek minősített. Az ő elképzelése az volt, hogy beöntjük a betont kb. 3/4 magasságig és utána odavisszük a vasalatokat, összekötözzük a sarokvasakat, meg a toldásokat és belelógatjuk a betonba, majd megy rá a maradék beton is. Én furcsálltam, nem tűnt túl logikusnak a betoneresztés közepette ilyen összetett és időigényes munkát csinálni, de nem nagyon tudtam vele vitatkozni, hiszen én még nem csináltam alapozást soha.

Az első kifogása a kőművesnek az volt, hogy lazák a kötések. Ebben volt is némi igazság, hiszen elsőként kötött vasakkal kezdtük, azok pedig még szerintem is lazák voltak. Persze egy mondat helyretette a mester, mondtam neki, hogy ez már ilyen, ezzel kell megküzdenie. A másik gondja az volt, hogy nem voltak összekötve és a helyükre rakva a vasak, amiről ő semmit sem tudott. Gyorsan nekiestünk mi hordtuk a vasakat, ők meg kötöztek. Szerencsére a beton kicsit késett, szinte teljesen készen voltunk, mire megjött a mixer.

A betont nyelte, mint kacsa a nokedlit (bár ilyent én még nem láttam), az első 7 m3 alig lett a teraszra meg a főfal egy kis részére elég. Jött egy 10 m3 autó, haladtunk a munkával. Egy újabb 7m3 autó is megjött közben. Ez nagyon király, hiszen úgy tűnt, hogy nem lesz holtidő. Ezzel a 24 m3 betonnal már eljutottunk az udvar felőli oldalon egészen az utcafrontig. A következő autó sehol. Majdnem egy órát kellett várni, mire megjött, a telekhatárhoz akartuk beönteni, de a 10 m3 alig lett a felére elég. Nem hiába, elég mély volt az árok.

Még egy várakozó állapotot is be kellett iktatni, mert megint késett a beton. Én meg egyre idegesebb lettem, hiszen a mestereknek menni kellett volna a következő helyszínre és miattam nem tudtak odaérni. Nem szeretem az ilyent, még akkor sem, ha nem rajtam múlt.

A végén a számított elméleti 44 m3 helyett 63 m2 beton került az alapba, ami a ház, a garázs és a terasz alapját jelentette. Nem kicsit több, de igazából nem akartam visszatölteni az árkot, az sem tetszett volna, ha gyengébb minőségű betonnal töltjük fel az alját. Így atombiztos lett az alap, ha akarnám, szerintem vagy 10 szintet felhúzhatnék rá.

A lényeg, hogy elkészültünk. A munkának a végösszege közel 800 000 Ft lett. Kicsit sikerült alkudni a beton árából és a pumpát is csak 2 órára kellett kifizetnem, pedig ott volt majdnem 5 órát. Végül is korrekt volt a betonszállító cég, bár azért nem tudtunk egyetérteni abban, hogyha odaér a mixer és éppen az utcáról beesik előtte valaki betonért, akkor miért nem az én betonomat csinálják előbb és csak utána az övét. Ez már csak így van.

Pár kép a munkáról: