Ahogy az előző cikkben írtam, muszáj volt még földet tölteni a lábazatba, mert hihetetlen mennyiségű kavics ment volna bele. Persze ha az építésvezető nem erősít meg abban, hogy kevesebb kavics is elég, akkor biztos, hogy 25-30 centi vastag kavicsréteg lenne, a mindenhol írt 15 centivel szemben.
Beszéltem a traktoros emberrel a faluban, eljött és az összes földet visszarakta a lábazaton belülre. Persze csak a zsalukövek mellé tudta beborítani, az elterítéshez kézi erőre volt szükség. Dezső barátom, aki az alapozásnál is segített, jött a nagy feladatra. A terv a következő volt: délelőtt elterítjük a földet, délután döngölés, másnap reggel a traktoros bedepózza a kavicsot, amit közben meghoznak és még délután a kavicsot is el kell teríteni. Unatkozásra nem sok idő lesz, az biztos.
Nekirontottunk a földkupacoknak talicskával és lapátokkal. Elég jól haladtunk, kb. 3 óra alatt készen is lettünk. Közben meghozták a kavicsot, ilyen sofőrök kellenének minden teherautóra. Elsőre be tudtak tolatni a telekre. Az már látható volt, hogy a mosott kaviccsal nem lesz olyan nagyon egyszerű dolgozni, mert nagy és a homok hiánya miatt nincs ahol a lapát könnyebben el tudna menni. Dezsőnek jött az ötlete, és felhívta az egyik ismerősét, akinek van egy kisméretű traktorja, hogy el tudná-e teríteni a kavicsot. Az ár is elég baráti volt, 15 000 Ft-ért vállalta, ami nem sok, tekintve, hogy Győrtől ezért elég messze vagyunk és teherautóval kell kivinni a gépet.
Amikor autóztunk vissza Győrbe, felhívtam a kölcsönzős srácot, na persze, hogy a megbeszéltek ellenére nem volt éppen döngölője. A beszélgetést nem részletezem, de a lényeg, hogy délután 4 körül már volt egy béka, amit el tudtam hozni. Ezzel egy másfajta gép volt, sokkal rosszabb súlyponttal, nehezebb volt egyedül az autóból kivenni, a visszarakásról már nem is beszélve.
A forgatókönyv nagyon hasonlított az előző döngöléshez, hiszen addig nagyon jól ment, amíg ki nem fogyott a benzin. Feltöltés után nehezen indult és nem lehetett gázt adni, mert lefulladt. Egy órám elment, mire úgy döntöttem, hogy kiveszem a gyertyát. A hézag volt vagy másfél mm, ami egy kicsit nagyon sok. Összébb kalapáltam és láss csodát ment a gép, mint a mesében. Alig volt tök sötét mire végeztem. A végén már csak inkább megérzésből csináltam, mert még azt sem nagyon láttam, hogy hol vannak a zsalukövek, még jó, hogy betonnal vannak feltöltve, így nem tudtam kiütni.
Másnap ahogy megbeszéltük, kimentem a telekre, hogy fogadjam a traktorost. Eltelt egy fél óra a megbeszélt időponthoz képest és még mindig nem hallottam a traktor hangját. Felhívtam, amit szerencsére fel is vett, mert ez nem mindig szokott neki sikerülni, és mondta, hogy egy hidraulika cső elrepedt, éppen azt javítja, 1 óra és készen lesz. Otthagytam a telket, csinálja meg, majd 2 körül úgyis vissza kell mennem, mert akkor jön a kis traktor.
A traktort hozó fickó egy 45-50 éves lehetett, de a fejlődése megállt kb. a hetvenes évek végén. Én még nem sok traktoros embert láttam ujjnyi vastag aranyláncban, arany karkötőben és arany gyűrűkben traktort vezetni, de most ez az élmény is megadatott. A főnök biztos nem ő volt, mert kétszer beszélt vele telefonon, léggé útszéli stílusban. Ha velem egy alkalmazott így beszélne, biztos, hogy az utolsó napja lenne a cégemnél. Lényeg, hogy megvolt a kavics elterítése egy kicsit több, mint egy óra alatt.
Azonban nem sikerült mindenhol elteríteni rendesen, maradtak ki részek, azokat már kézzel kellett megcsinálni. Ez is épp elég volt, mert azt a keveset kb. 4 óra alatt tudtuk megcsinálni. Egy darabig segített a lízingelt fiam is, nem rossz testedzés.
Másnap reggel kihoztam egy lapvibrátort és azzal az egészen végigmentem kétszer, így nagyon jó, egyenletes felületet kaptam, jöhetnek a kőművesek zsaluzni.
Pár kép az elmúlt 3 nap feladatairól:
