Elkészült a fal és az idő is sokat romlott pár nap erejéig, már újra jobb idő van. A koszorú vasalását szakemberre bíztam, mert az mégiscsak érzékenyebb, mint az alap vasalása. Ki is számolták, hogy milyen vasból mennyire van szükség.
Persze megont csak nyomozás, hogy a legolcsóbb a vas. Ahonnan az előzőekben vitettem a vasat, most is képbe kerültek, az összes vas szállítás nélkül közel 200 000 Ft-ba került volna. Az elágazást is megnéztem, ott a számla végösszege ennél 50 000 Ft-tal többre jött volna ki. Végül ráakadtam a munkahelyemhez közeli Hálócenterre, ahol kb. 80 000 Ft-tal olcsóbban hozzá tudtam jutni a vasakhoz. Ez nem kevés, ennyit mindenképpen megért egy óra internet és pár telefon.
A 8-as bordás acél gyanús volt, olyan vékonynak tűnt, de gondoltam csak a bordák miatt tűnik olyan vékonynak.
A szakik szombat reggelre ígérkeztek, kora délután már készen is voltak. Ennyit tesz a rutin. Még reggel kiderült, hogy a szemem nem csalt, tényleg nem 8-as volt a vas, hanem csak 6-os. Ezt bebuktam, jó tanulópénz volt, legközelebb jobban hiszek a szememnek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ebből kellett a legkevesebb, csak 20 szál, amit az Elágazásban kellett pótolnom, hiszen szombaton a vasas cégek már zárva vannak. 13 000 Ft-om bánta. Gondoltam, hogy a bordás 6-os acél jó lesz majd a melléképület aljzatbetonjába, ezért nem is voltam annyira mérges. Ez nem jött be, mert a szakik ahelyett, hogy elhasználták volna a maradék 5,5-es hengerelt huzalt, ebből csinálták meg a kengyeleket. Elég masszív lesz ez a koszorú, de úgy egyébként a ház sem nélkülözi az anyagot, elfújni nem fogja a szél, az biztos.
