Egy elég hosszú pihenés és kedvgyűjtés után összeszedtünk annyi anyagi hátteret, hogy folytatni tudtuk a munkát. Persze előbb is megtörténhetett volna ez, de úgy gondolkodtam, hogy akkor folytatjuk, amikor már egy nagyobb haladást tudunk elérni, több munkafázist meg tudunk finanszírozni.
Szerencsére a kőművesek pont akkor mentek szabadságra, mikor mi, ezért előtte meg tudták csinálni a lábazatot és még elég idő volt arra, hogy legalább egy kis földet bedöngöljek a majdani szerelőbeton alá.
Nagy kérdés volt, hogy miből legyen a lábazat. Itt három lehetséges alternatíva merülhetett fel. Amit alapból elvetettünk, hogy felzsaluzzuk megadott magasságban és a zsaluk közét kiöntjük betonnal. Ehhez sok zsaluanyag, idő, vagy és persze nem kevés pénz kellett volna. A legolcsóbb megoldás a pincefalazó lett volna, de itt a stabilitás nem feltétlen lett volna akkora, amekkorát szerettem volna. Ezért a köztes megoldás marad, zsaluelemekből felrakunk két sor (ennek is van története, amit kicsit később le is írok), majd kiöntjük betonnal. Ez stabil, két sorig nem kell bele plusz vasalás, a költsége sokkal több, mint a pincefalazóé, de jelentősen olcsóbb a zsaluzásnál.
Nagy kérdés volt, hogy hány soros legyen a lábazat. Én első körben hajlottam volna az egy sorra, mert tetszenek az alacsony lábazatú házak. Meg is lehetett volna valósítani, de a probléma az utcáról indult. Az út, ami még csak földút, csak kb. 20 cm-rel van a telektől lejjebb. Ha egyszer véletlenül (kb. annyi az esély rá, mint a lottó ötösre) elkészülne az aszfaltozás, akkor már majdnem a telekkelt egy magasságba kerülne, ami nem igazán szerencsés. Nem szeretném, hogy egy nagy eső eredménye a teraszunkról is jól nyomon követhető legyen. Így a telken tölteni kell, akkor pedig nem lehet egy sor a lábazat, kell még egy sor.
Rögtön pár cégtől bekértem ajánlatokat, 20, 30 és 40 cm széles zsaluelemekre és ha már úgyis ajánlatot kérek, akkor mindjárt téglára is. A győri Elágazás Kft. elég korrekt ajánlatokat küldött, volt aki arra sem méltatott, hogy válaszoljon, volt aki csak telefonon akarta megmondani az árakat és olyan is, akiből csak harmadik nekifutásra tudtam kiénekelni az ajánlatot. Miután ez megvolt, még egy körben a legolcsóbb ajánlattal elmentem a többi céghez, hogy kapjak kedvezőbb árakat. Végül is ez egyik ügyfelemnél kicsit olcsóbban megkaptam az árut, a mi mellettük szólt, hogy nem kellett kifizetnem a raklapokat, csak a használati díjat. Ezt is megér egy pár sort, hiszen egy újabb lehúzása az ügyfélnek. Amikor valaki raklapon rendel valamit, akkor ki kell fizetni a raklap árát, plusz egy pár 100 forintos raklaphasználati díjat. Ha az ember visszaviszi a raklapot, akkor az árát visszakapja. Nem nehéz kiszámolni, hogy 5-6 fuvar után már tiszta haszont termel a raklap. Pedig az állapota pár fuvar után erősen megkérdőjelezhető. Ezzel nem tudunk mit tenni, csak bosszantja az embert, hogy még itt is le akarják húzni, persze sikerrel.
A szállítás előtti nap még esett egy kevés eső, aminek eredményeként a fuvaros, állítása szerint, nem tudott bemenni az alap mellé és ott nem tudta lerakni a raklapokat, hanem a kapu mögé tette le az összeset. Ez lehetővé tette, hogy ne kelljen a délutáni programomon és az esetleges testedzésen gondolkodnom, hiszen a köveket szét kellett rakni az alap mellé, hogy a kőművesek tudjanak haladni. Egyedül kezdtem neki, de aztán bekapcsolódott egy óra erejéig a lízingelt fiam és egy barátja. Így a nagy részével végeztünk is, jöhetnek a kőművesek.
Másnap meg is érkeztek pontos időben és nekiláttunk a munkának. Elkezdték kimérni a házat. Nem volt egyszerű, mert a földkupacok útban voltak. A hosszú oldallal kezdték, majd az utcafronttal folytatták. Amikor eljutottak a szomszéd telekkel párhuzamos oldalra, derült ki, hogy a ház nem kerül rá az alapra, ha tartjuk a méreteket. Kis tanakodás, számolgatás után kiderült, hogy az alap kitűzése nem jó, a szigetelést is sikerült rámérni, mégpedig kétszer, ami 20 cm-t jelentett. A megoldás az lett, hogy az egész házat beljebb húztuk 8 cm-t, így minden lábazati elem rákerült az alapra. Még pont beleférünk a 6 méteres oldalkert előírásba.
Kicsit nyüsszögtek a kőművesek, hogy minek kell 40 centis zsalukő, mikor elég lenne a 30 centis is. Én viszont azt mondom, hogy ahova 38 cm-es tégla kerül, oda legyen kerüljön alá 40 centis elem. A 30 centis alá 30-as, a teraszhoz viszont elegendő a 20 cm-es. Elég sok elemet kellett vágni, így ment az idő rendesen, de azért délután 3-ra végeztünk. Nem kevés elem maradt meg, de jó lesz majd valahova, talán csak az egy raklapnyi 40-es elemet fogom majd eladni.
Amikor már megvolt egy sor és elkezdték a másodikat, én már terítettem szét a földet, hogy majd lehessen döngölni.
Pár kép a munkáról:
