A mai nap egyszerű feladatot tartogatott, a hétvégén felrakott két sornyi zsalukövet ki kell önteni betonnal. Persze nem kézzel fogjuk keverni a betont, hanem szintén gép szállítja házhoz, de nem onnan hozatom, ahonnan az alapba, mert az persze a mestereknek nem volt jó. Így a régi trükköt bevetve szóltam az építés vezetőnek, ha tudja annyiért hozni a betont, mint ez a cég, akkor jöhet. Persze, hogy tudta.
Reggel megjöttek a kőművesek és vártuk az első teherautót. A történethez hozzátartozik, hogy volt egy kevés eső a napokban, nem sok, az utat nem áztatta el, de a földet azért megpuhította ott, ahol még nem volt megtaposva.
Megérkezett a teherautó egy elég laza sofőrrel, aki kis ívben ráfordult a kapura, aminek eredményeként a több tonnányi beton beletúrta az autó orrát a puha talajba. Persze se előre, se hátra nem mozdult a gép. Az ötlet az volt, hogy kiengedünk annyi betont, amennyit csak tud, de a pumpa hossza ezt azért bekorlátozta. Elkezdték a garázst és a ház utca felőli oldalát tölteni, mi meg csömöszöltük a betont, hogy ne maradjanak levegő buborékok benne.
Miután ez megvolt, jött a próba, hogy az autó ki tud-e menni a sárból. Ki tudott, de a laza sofőr megint okosan kigondolta, hogy hogyan fog a telekre beállni. Egy kicsit, kb. 3m kitolatott és a kormányt alászedve gondolta, hogy kikormányozza az autót a nyomvályúból. Persze nem kell nagy fantázia hozzá, hogy kitaláljuk, hogy a fizika itt is érvényes volt, persze, hogy az orrkönnyű autó nem jött ki, sőt elkezdett elég határozottan a kerítés irányába menni, ahol pedig még az életben nem járt autó, még én is elsüllyedek egy kicsit, ha rámegyek. Egy ekkora dög pedig gyakorlatilag tengelyig el is merült.
Újabb tanakodás eredményeként megszületett a megoldás, kell egy vontatókötél és a másik autó kihúzz a a sárból a pumpás autót. Na persze ilyen kábelt minek is magukkal vinni, feleslegesen leterhelnék vele az autót, meg különben is marha nehéz a cucc. Telefon, mindjárt hozzák. Csakhogy mi nem Győrben vagyunk, hanem gyakorlatilag a város másik oldaláról kell hozni a kötelet. Ez el is tartott vagy háromnegyed órát, persze addig nem csináltunk semmit. Kezdem azt hinni, hogy a betonozás egy mumus lesz nálunk, mert mindig van valami.
Megjött a srác, hozta a bika átmérőjű drótkötelet, ránézésre vadi új volt, szerintem még senki sem használta eddig. A másik autó elment, hogy megfordul, ezt olyan helyen gondolta megtenni, ahol az utca egy autó széles és a két oldalt, ha nem is mély, árok van. Elsőre nem sikerült neki kijönni az árokból, de azért nagy nehezen kikászálódott onnan. Rátolatott a másikra összekötötték őket és megindult a szenvedés, meg a földkitermelés a kapuból. Mert másra nem jutottak, csak egy fél méter mély krátert gyártottak nekem. A szervizes csóka lehet a cégben az ész, meg a tudás, meg a rutin, meg úgy általában minden, mert félistenként néztek rá. Ő próbált meg kikecmeregni a sárból de ez még neki sem sikerült, mert az autó orra nagyon mélyen a föld szintjel alatt volt.
Az megoldás nem éppen szabályos akár biztonságilag, akár egyéb téren. Hogy ez mi volt, mindenki fantáziájára bízom. A lényeg az, hogy működött, kiszedték a kocsit, a srác nem engedte vissza a sofőrt a volánhoz, addig játszott, míg teljesen irányba nem állította az autót és egy nagy gáz kíséretében sikeresen bejutott a telekre. A munka folytatódhatott.
Még izgalom volt azután is, mert kiderült, hogy a sofőr nem csak vezetni tud profi módon, hanem a pumpát kezelni is hasonlóan magasan kvalifikált szinten tud. Kétszer a kőművest majdnem agyoncsapta, egyszer pedig kiütötte a zsalukövet, úgyhogy azt is vissza kellett tenni. De ekkor ezen már egyáltalán nem lepődtem meg.
A végén az elszámoló lapon 3,5 óra szerepelt a fuvarlevélen, mondván, hogy fél órát levont az állás miatt. Milyen kis rendes, csakhogy: az autó jött negyed 9-kor. 9 után kicsivel elkezdődött a várakozás a drótkötélre. A szenvedés 2 órát vett igénybe, utána még egy órát tartott a beton kifolyatása. Akárhogy is számolom ez nem 3,5 óra, csak kettő. Szerencséjére nem kellett sokat győzködni, mert belátta, hogy Imi vagyok, de nem hülye. Így a kötelező 2 órát voltam hajlandó kifizetni. Amit ő nem tudott, hogy én már tájékoztattam az építésvezetőt, aki meg beszélt ezeknek a főnökével, így mindenki tudott az esetről.
Azért csak elkészült. A másfél órás munka közel 5 órát vett igénybe.
Pár kép a napi eseményekről:
