Építkezés Koroncón

Sikerült a vasas munkával nagyot előre lépni, folytattam a kengyelek gyártását és a kötözést is. A nagy kengyelek kis odafigyelést igényeltek, mert a hossz miatt könnyen megcsavarodott a négy oldal. Az elején elég lassan ment, de aztán belehúztam.

A vasak kötéséhez egy állványt csináltam, hogy ne kelljen a hajolgatni. Persze azt is meg kell oldani, hogy a kész gerendát le is lehessen szedni az állványról. Jó szolgálatot tettek a neten vásárolt kihúzható állások, a hat darabból felhasználtam ehhez négyet.

Egyedül nagyon lassan ment, egy hatméteres szálat csak kb. egy óra alatt tudtam megcsinálni. Ha a kedvesem is kinn volt segíteni, ezt lerövidítettük harmadára. Nem semmi mennyiségű vasat teszünk az alapba, akár egy várat is húzhatok rá.:-)

A kengyelek négy sarkába került egy-egy 10-es betonvas, drótokkal összefogattam őket. Gyakorlat kell hozzá az első gerendák elég lazák lettek, a kötöződrót sokszor elszakadt, de a harmadik már egész jó lett.

Mintegy két nap meló után elkészült az összes gerenda. A képek már ezt az állapotot mutatják.

Ma elkezdtem a vasalás összeállítását. Utólag már látom, hogy nagyon csúnyán alábecsültem az időszükségletet.

Elkezdtem a kengyelek hajlítását, amihez egy célszerszámot használtam. Ezt az apukám csinálta, nagyon megkönnyíti a munkát, de sajnos egyedül elég lassan megy a hajlítgatás. Az alapozást péntekre tervezzük, addigra meg kellene lennem vele. Háromféle kengyel készül, a teraszhoz és az oszlopok alá 15 cm-es, a belső tartófalak és a garázs alá 25 cm-es, a tartófalak alá pedig 35 cm-es kengyelek készülnek.

Elvileg minden vas levágásra került, csak hajlítani kellett. A két végét kb. 30 fokban, a három sarkot pedig értelemszerűen derékszögben kellett meghajlítani. A hajlítót felszereltem a tároló ajtajára, az ajtót pedig állványokra raktam. Nem gondoltam volna, hogy a szükségből összerakott ajtó ennyire jó szolgálatot tesz majd munkaasztalként, de teljesen jól használható.

Hogy ne kelljen nézegetni, távtartókat fogattam fel megfelelő távolságokra, így annak ütköztetve gyorsan meg lehet hajtani a vasakat. Nem is kell hozzá nagy erő, még a hajlító hosszabbító karját sem kellett használni. Percenként kb. 2 kegyelt tudtam hajlítani, nem nehéz kiszámolni, hogy a közel 400 kengyelhez mennyi idő kell. Persze nem szabad elfelejteni, hogy az ütközők átszerelése is elég sok időt vesz igénybe. A lényeg, hogy ma csak a kis kengyeletek és a közepesek végeit tudtam meghajlítani. Holnap folytatom.

Pár kép a vasakról:

Ma egyik kedves rokonommal kimentünk a telekre, hogy a jövő héten esedékes alapozást előkészítsük. Öt fontos dolgot kell megtenni, hogy a művelet véghezvihető legyen:

1. Vasanyag feldarabolása, ami a 10-es acélok és a kengyelvasaknak való alapanyagot is érinti
2. Ki kell takarítani az alapot, hiszen a markoló elég sok földet benn hagyott az árkokban.
3. Ki kell ásni a 25 cm széles alapokat, amit kézzel kell megoldani, hiszen a markolóhoz nincs 25-ös kanál, a legkisebb 40-es, ami sok felesleges beton igényelne.
4. Ki kell szedni a két oszlop alapját, lehetőleg olyan kicsi méretben, ahogy csak lehet, hiszen eszi a betont, ami nem nagyon gazdaságos.
5. Össze kell kötözni a vasalatot, amit majd az alap felső 5 cm-re alá kell behelyezni.

Elég sok dolgot el kellett intézni indulás előtt, így már majdnem 10 óra volt, hogy kiértünk a telekre.

Tamás, aki segített nekem, az alapárkot kezdte el takarítani, én pedig daraboltam a 10-es betonacélokat. Mivel nincs ekkora erővágóm, és nem is nagyon akartam rá beinvesztálni, hiszen elég ritkán kell ekkora olló, ezért gyorsvágóval álltam neki.

Csináltam egy munkalapot, amihez felhasználtam a kis kerti tárolót és azon daraboltam a vasakat. Persze ki is kellett számolni, hogy melyik alapszegmensbe milyen hosszú vas kell. Ahol a hossz 6m alatti volt, ott nem elvileg nem volt sok gond, hiszen csak le kellett vágni a szegmens hosszánál 10 cm-rel rövidebb darabot. Azonban a takarékosság jegyében igyekeztem úgy összeválogatni a szakaszokat, hogy a 6 méterből a lehető legkisebb darab essen le.

Nem volt egy rövid meló, bevallom, kicsit alá is becsültem az időigényét, a darabolás igénybe vett közel egy egészt napot. Vettem egy erővágó ollót az Érsek csavar és szerszámkereskedésben 3990 Ft-ért, amivel 8-as acélokig lehet vágni. A 10-es vasakhoz sokkal nagyobb, és persze sokkal drágább vágó kellene, de mivel ritkán kell ilyen, inkább maradtam a gyorsvágó mellett.

Ez utóbbival volt egy kis kalandom, csak második nekifutásra sikerült megfelelőt beszereznem. Mivel sok időm nem volt, ezért a Praktikerben néztem körül, előbb a neten, majd a valóságban is. Kinéztem egy elég olcsó darabot és megvettem. Aztán amikor a harmadik vasnál már olyan forró volt, hogy piros volt tőle a tenyerem, inkább visszavittem és vettem egy nagyobb, Einhell 1050W-os köszörűt, 9990 Ft-ért, amiért kaptam még 10 korongot és egy hordtáskát is. Ez már a sokadik eszközöm a cégtől, de ez is nagyon jó, simán ette a vasakat.

Tamás közben termelte ki a földet az árokból, elvolt vele fél napot. Kiderült, hogy a telekhatáron nagyon, de tényleg nagyon-nagyon mély lett, majdnem duplája. Nem jó hír, mert nagyon sok beton fog bele menni. Ötletek voltak, hogy hogyan lehetne csökkenteni. Első gondolat a föld visszadöngölése volt, de ezt gyorsan elvetettük. A második ugyanez, csak kaviccsal. Ez sem túl szerencsés. A harmadik ötlet C6-os beton, mert az olcsóbb, mint a C10, de gondok lehetnek a pumpás autóval. Még ezt át kell gondolnom.

Kb. ennyi fért a napba, nagyon meleg volt és teljesen kitikkadtunk. Folytatása következik vagy holnap, vagy, ami valószínűbb, hétfőn.

Hosszas tanakodás után az építésvezetővel abban maradtunk, hogy az alapot bevasaljuk. A ház értékéhez mérten nem nagy költség, bár az igaz, hogy nem is 2 fillér.

Persze az internet előtt kezdtem a beszerző körutamat. Kikerestem a vaskereskedése elérhetőségeit, csináltam egy táblázatot, amibe összegyűjtöttem az árakat. Ezután elkezdtem telefonálgatni és mindenhol megkérdeztem az árakat. Kellett 10-es bordás és 6-os nem bordás betonvas. Ez utóbbival voltak gondok, elég sok helyen azt mondták, hogy 6-os már régen nincs, de momentán az 5,5 sincs, csak napokkal későbbre tudják beszerezni. Ez nekem nagyon nem jó. Az árak nem kicsit szórnak, akár 30% különbség is lehet az egyes helyeken. Ami még eléggé megdöbbentett, hogy egy ekkora városban csak ennyi helyen lehet vasat beszerezni.

Az árak alapján a MetalTrade-Miskolc nyert, be is akartam foglalni a vasmennyiséget, de a hölgy mondta, hogy erre semmi szükség, mert mindegyikből van bőven. Leszerveztem a fuvarost ma reggelre. A 10-es acélnak szállja kb. 800 Ft, az 5,5 felesé pedig kb. 280 Ft.  Persze ki kell számolni, hogy mennyi vas kell, amihez csináltam egy táblázatot. Csak le kellett mérni az alap oldalait, majd ehhez képest 10 cm-rel rövidebb vasak kellenek. Ahol a távolság nagyobb, mint 6m, ott szükség van toldásra, amihez a vasakat az átmérőjük negyvenszeresének megfelelő hosszban össze kell csúsztatni. Meglett a vas mennyisége, a 10-esből kell kb. 90 szál, én rátartás miatt, meg egyébként is kell majd a koszorúhoz, vettem 110 szálat. A kengyelek kérdése egy kicsit bonyolultabb, hiszen háromféle kengyelméret lesz (35-ös, 25-ös és 15-ös). Egy méterre legalább 3 db kengyel kell. Ennek a mennyisége kijött kb 100 szálra, itt is rátartottam és ebből is 110 szálat vettem (volna).

Amikor odamentem nyitásra, közölte a hölgy, hogy tegnap eladták az 5,5 vasat, elvitték az összeset egyben. Persze nem kicsit lettem ideges, hiszen kell a vas, ott a fuvaros. Ha kétszer kell fordulni, akkor az kétszer annyiba kerül, ráadásul ha emiatt elvesztek 5-6 napot, akkor az alapozás még egy héttel csúszni fog. A 10-es vasakat kifizettem, felrakták a teherautóra és irány a telek. A cég becsületére legyen mondva, hogy engedtek az árból, majd délután a hölgy telefonált, hogy szerzett vasat és holnap reggel el tudom vinni.

Az ajánlatok gyűjtése során véletlenül találtam egy vaskereskedést, aminek az árait felírtam, de mivel a gépem már ki volt kapcsolva, ezért egy papírra. Az 5,5 acél ára náluk "csak" 266 Ft/szál, ami még alacsonyabb, mint  az eredeti. Gyorsan fel akartam hívni, de a papíromra csak az árakat írtam fel, a cég adatait nem. Kb. 2 órát nyomoztam, mire kiderült, hogy az Ipari parkban lévő Dutrade Zrt. a cég, akiknél gyorsan megrendeltem a vasat, egyik kedves barátom fogja holnap elhozni, hiszen nem túl nagy súlyról van szó, így legalább nem kell még egy fuvarköltséget fizetnem, bár igaz, hogy ezt meg le fogom nála dolgozni.

A következő lépés az alap kitakarítása és a vasak ledarabolása, hajlítása és a vasalás összeállítása lesz.

Ma a megbeszélteknek megfelelően megérkezett a traktoros szaki, így majdnem elkezdődhetett az alap kiemelése. Mivel a ház telekhatárra készül, így a szomszéd kerítése útban volt, nem tudott a traktorral melléállni. A lábakat egy lánc segítségével kezdtük kiemelni. Az első nem betontuskóval együtt jött ki, hanem csak a zártszelvény jött ki. A többinél ilyen gond nem volt, elég simán kiszedtük a hidraulika segítségével.

Az alapot a leghosszabb oldalán kezdtük kiemelni, nagyon kemény volt a föld, eléggé nyöszörgött a kanál alatta, de azért sikerült. Ez egy elég hosszú oldal, mert benne van a garázs, a ház és a kettőt összekötő kerítésalap is. Az egész hossza kb. 33 méter, így kellett egy kis idő, mire a beton helye elkészült. Egy baja van, hogy meglehetősen mélyre sikerült, akár pince oldala is lehetne, csak nekem nem lesz pincém.

A mai napra még belefért a garázs négy oldala és egy belső tartófal. Több is lehetett volna, viszont az egyik hidraulika cső nagyon eresztette az olajat, célszerűbb volt másnapra hagyni a folytatást. Azért kb. 4 órát dolgozott a szaki és szerintem még legalább ennyi hátra is van. Bár szerinte vígan és lazán meglesz holnap a maradék.

Pár képet csináltam.

Dolgozik a traktoros a leghosszabb oldalon:

 Gyűlik a föld, a háttérben látszanak a kitűző karók:

A garázs egyik oldala:

Hátulról a földkupac:

Egyik kedves barátom jó ismerősével felvettem a kapcsolatot, aki segített kitűzni az alapot. Én még nem csináltam ilyent, de azért fogalmam volt róla, hogy hogyan is működik ez. Nem bonyolult, de hosszadalmas.

Az egyik legnehezebb dolog, hogy hogyan biztosítsuk, hogy az oldalak derékszögben metsszék egymást. Nem nagy dolog, hiszen egy derékszögű háromszög befogóinak négyzetösszege megegyezik az átfogó négyzetével. Ez azt jelenti, hogy ha megvannak a mérések, a derékszöget az átlók megmérésével lehet igazolni és ellenőrizni. Számolni és nagyon sokat gyalogolni kell ehhez. Szerintem 5-6 km simán megvolt ma, hiszen én rohangáltam a pontok között. Igaz, hogy én fizettem a nekem dolgozó embert, de mégis én dolgoztam többet. Nem baj, megvolt a mai edzés is, hiszen mióta begyorsítottunk, nem tudok lejutni kettlebellezni.

A ház elég messze van az egyszerű téglalaptól, sok a beugró, mi mégis egy nagy téglalapot mértünk ki. Kijelöltük a két telekhatáron lévő sarkot, meg egy harmadik pontot. Az átlót leellenőriztük, szinte mm pontos volt. A másik átló is tökéletes volt, viszont amikor az oldalakat ismét megmértük, volt egy közel 10 cm-es eltérés. Azért az elég sok. Háromszor mértünk, mire kiderült, hogy sikerült elnézni egy számot, ezért nem stimmeltek a méretek. Egy újabb kalapálás után már folytathattuk a munkát.

Az egyes beugrókhoz használtunk segédkarókat, így elég gyorsan haladtunk.

Ha jön a traktor kiemelni a földet, előtte még az alap széleit át kell jelölni a földre, amit mésszel fogok majd megtenni.

Elkészült a nagy mű, pár kép készült róla:

Tegnap felhívtam a Pannon-Víz ügyfélszolgálatát, hogy mi a helyzet a bekötéssel, hiszen pont egy hete 5 munkanapon belül bekötik. Eddig ez nem történt meg. A telefonos ügyfélszolgálat elirányított a nyúli vízműhöz, ahonnan pedig tovább a szemereihez. Ott elértem egy korrekt, szimpatikus urat, aki közölte, hogy ők nem is tudnak ilyen igényről. Nagyszerű!

Elküldtem neki tegnap délután a papírokat szkennelve, ma pedig reggel fél 8 körül keresett is, hogy utána nézett és megvan az igény. Sőt, elvileg Nyúlon van minden cucc a bekötéshez, lehet, hogy még ma meg is fog valósulni. Még egy piros pont, miért nem lehet minden szolgáltató ilyen?

Fél 10 után nem sokkal csörgött a telefon, hogy ha ki tudok menni a telekre fél 11-re, akkor be is kötik a vizet. Persze a víz van olyan fontos, hogy mindent a háttérbe szorítson. Pontos időben megjelentek a négy ember, elég gyorsan kiderült, hogy ki a főnök, persze nem a legidősebb szaki volt az. Kis vésés után bekerült a cső az aknába, majd rárakták az órát és fél óra múlva már ott sem voltak. Le a kalappal ezek előtt az emberek előtt, nagyon korrektek, hatékonyak és segítőkészek voltak. Olyanok, mint az E-ON szakemberei. Persze a vezetőjük biztosan kellett hozzá, de róla is csak pozitív dolgokat tudok mondani. Ha miden ember így állna hozzá a dolgokhoz, még akkor is, ha nem az övé, ha igen, akkor meg főleg, ez az ország biztosan már nem itt tartana.

Lényeg az egészben, hogy végre víz és villany is van a telken.

Ma dél és három közötti időszakra ígérték a villany bekötését az E-ON-nál. A villanyszerelőmmel próbáltam kicsit pontosabb időpontot megtudni, de erre semmi esélyem sem volt. Délben kimentem a telekre, az idő még szép volt, de már a láthatáron voltak azok a felhők, amiket az időjárás előrejelzés beígért mára.

A tegnapi áfonyatövekre még vittem tőzeget, amit gyorsan, még az eső előtt elterítettem, majd jól be is öntöztem őket. Hátha nem jön az eső. De jött, nem is olyan sokára.

Füvet is kellett nyírnom a telek előtt, mögött és a szomszéd felől, ezért gyorsan annak is nekiálltam. Hátul a nagy részét megcsináltam, amikor is kegyetlenül sötét felhők érkeztek észak felől, így minden szerszámot elpakoltam, bezártam a kerti tárolót és csak utána folytattam a nyírást. Sokáig nem tartott, mert feltámad az orkán erejű szél és megjelentek az első esőcseppek is. Inkább elraktam a gépet és vártam a villanyszerelőket.

Nem sokkal a telefonon megbeszélt időpont után meg is jöttek, elkezdték a munkát. Nem ment simán, közölték, hogy nincs ÉV relé és nem jó a földelés. Ezeket a problémákat egyeztették a villanyszerelőmmel, így folytatódott a munka. Ekkor szakadt le az ég, az eső gyakorlatilag vízszintesen esett. Feladtuk egy időre, mindenki beült a saját autójába és vártuk az eső és a szél csillapodását. Ez kb. 20 percig tartott. A szerelők minden tiszteletet megérnek, mihelyt javult kicsit az idő, újra elkezdtek dolgozni, pedig nem mondanám, hogy a körülmények ideálisan voltak. Az egyikük beszerelte a villanyórákat, a másik srác felmászott a póznára és elvégezte a bekötést. Kb. 1,5 óra alatt végeztek, le a kalappal előttük, csak pozitív dolgokat tudok róluk mondani.

Leteszteltük, a papírokat aláírtam, most már van villany a telken.

Tegnap voltam a lomis piacon és nem tudom miért és honnan, de egy rakás árusnál volt áfonya, amiből vettem 10 tövet, mivel mindketten imádjuk az áfonyát.

Némi kutakodás után kiderült, hogy a környékünkön lévő talaj túl lúgos, az áfonya pedig a savanyú talajt kedveli. Fel kellett a talajt javítani, amire több lehetőség is van, de a leggyorsabb egy savas kémhatású (3-4 PH) tőzeggel kellett javítani. Minden környékbeli kertészetet végighívtam, hiszen ennyi tő elültetéséhez nem kevés tőzegre van szükség. A Bricostore-ban találtam 50l-es kiszerelésben, 990 Ft-ért, vettem is belőle 4 zsákkal.

A töveknek tegnap kiásott gödröket kibővítettem, leástam vagy fél méterre és tőzeg-föld keverékkel feltöltöttem a őket. Jött egy becsületes beiszapolás, majd elültettem a növényeket. Persze a tőzeg nem lett elég, ezért holnap még veszek egy zsákkal és feltöltöm a gödröket. Remélem tetszeni fog a növényeknek  hely és teremni fognak.

Mivel elvileg a jövő hét első felében jönnek bekötni a vizet, fontos volt az aknát telepíteni. Betonozni még nem igazán lehet, hiszen csak 4 dolog hiányzik hozzá: villany, víz, kavics és cement. Az utolsó kettő nem gond, de az első kettő nem megy egyszerűen, sőt, sehogy. Arra nem igazán hajlok, hogy a szomszédtól kérjek, mindig is azt vallottam, hogy a gondokat a magunk erejéből kell megoldani.

Az interneten találtam kész vízóra aknát, több kereskedésben kb 45 000 Ft-os áron lehet megvenni. A műanyag annyira nem tetszik, inkább a beton a nyerő számomra. Az Expressz.hu-n találtam egy hirdetést, ami 30 000 Ft-ért ajánlotta ugyanezt. E-mail váltás és telefonos egyeztetés után tegnap el is hoztuk az aknát. Ez olyan, hogy az oldalakat lapokból kell összerakni, erre jön a fedlap és van hozzá egy lépésálló ajtó. Jó cucc, de kicsit nehéz, az egész kb. 600 kg.

Ma reggel korán, mivel esőt ígértek, kimentem a telekre és nekiálltam kiásni az árkot, elég nagy kell: 1,2x1x1,3 m gödör kell. Kijelöltem a helyet, elkezdtem ásni, már megvolt a gödör nagy része, mikor is az utolsó sarokban felbukkant elsőként egy szalag IVÓVÍZ felirattal, majd egy csőcsonk. Persze nem középen és nem elég hosszan ahhoz, hogy az aknába be lehessen vezetni. Ennek eredménye a gödör kiterjesztése, ami majdnem annyi ideig tartott, mint az eredeti gödör. Érdekes, hogy a Pannon-Víz semmit sem tudott erről, szépen kifizettették a 60e Ft-ot. Imába foglalom a nevüket.

Az akna telepítése nem volt nehéz, de két jó erőben lévő férfi azért kell hozzá, a hosszú oldalak lehetnek olyan 70-80 kg-osak. A lapokat szintbe állított téglára tettük, így a vízszint rendben volt, oldalról föld támasztja meg őket. Már csak a vizesekenek kell az órát berakni.

A zárómozzanat, hogy a kaput is felszereltük, így már kicsit egyszerűbb lesz bejutni a birtokra.

Legközelebb már talán nem felejtem itthon a fényképezőt és csinálok pár képet, hogy is néz ki a telek, a kisház, a kerítés és a kapu.

A mai nap még sok meglepetést tartogatott, az első lépés volt a villanyóra telepítése a telekre. Gondoltam, ha már ilyen szerencsés napom van, hogy az ügyfélszolgálatok kicsit hosszabb nyitva tartással dolgoznak, pár dolgot még elintézek. Nevezetesen aláíratom a Környezetvédelmi hatósággal az építési engedély fellebbezési jogról lemondást, beadom a Pannon-Vízhez az új igény és leadom az E-ON ügyfélszolgálatán a papírokat.

A vízhez kell az önkormányzattól egy igazolás, hogy a közműfejlesztési hozzájárulást megfizettem. Ez gyorsan ment, mert reggel 8-tól volt ügyfélfogadás, ezért a villanyszerelő körmére nézés után egyből oda mentem. Szerintem a formaságokkal együtt tartott az egész vagy másfél percig. Ennek mindenhol így kellene működnie!

Gondoltam a vízzel kezdek. A holnapon kiderült, hogy két ügyfélszolgálat is van, az egyik délutános, a másik nyitva van reggeltől. Mivel reggel volt, ezért a Jókai utcai közös Győrszol irodába mentem. Kivártam a soromat, volt egy elég nehéz felfogású idős házaspár, akiknek már majdnem én meséltem el, hogy mit és miért fizettetett ki velük a cég. Mikor rám került a sor és kezdtem a mondókámat, a hölgy kedvesen felvilágosított, hogy bizony van egy kis gond, miszerint fizetni is kell a bekötésért, pénztár pedig csak a Bartók Béla úton van, ezért oda kell menni. Mikor nyit? 1-kor. Volt vagy 9 óra. Azt már nem is firtattam, hogy mi a rákért nem lehet arra a tetves honlapra kitenni, hogy milyen ügyben melyik ügyfélszolgálatra lehet menni. Ez nem jött össze, majd délután.

A következő a Környezetvédelmi hatóság. Vittem a határozatomat és a minden szomszéd által aláírt lemondó nyilatkozatot. Az ügyfélszolgálaton senki sem volt, király, gondoltam gyorsan végzek. Én ki naiv. A hölgy marhára nem értette, hogy mit is akarok. Nézte okosan a számítógépet és közölte, hogy nem volna őket be senki az eljárásba. Felhívtam a tervezőt, aki szerencsére az építési osztályon dolgozik, odaadtam a telefont, hogy küzdjenek ők egymással. Nem ment egyszerűen, de talán megértette. Mondta, hogy vigyek egy határozatot, akkor tud lépni az ügyben. Otthagytam az enyémet, annak ellenére, hogy egy hét alatt meg kellett volna kapniuk a saját példányukat. Fogadni mernék, ha ezt a hivatalt bezárnák egy hónapra, senkinek fel sem tűnne, de biztosan dolgozik ott egy csomó magasan kvalifikált ember. A kérdésemre, hogy mikor lesz ebből aláírás, azt mondta, hogy pénteken, de mivel pénteken nincs ügyfélfogadás, tiszta polgárbarát, ezért csak hétfőn, de előtte azért érdeklődjek, hogy mikor mehetek érte. Az összes t...m tele van ezekkel a hivatalokkal. Már 2:0-ra vezetnek.

Következő az E-ON volt a Sparban. Kiderült, hogy csak délben nyitnak, de cserében 8-ig nyitva vannak. Már 3:0, de a meccs délután folytatódik, de mindez a munkahelyemen -3 órát jelentett, mait majd le kell dolgoznom. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy ezeket a hivatalnokokat többek között az én adómból is fizetik, bár nem érdemlik meg.

Eljött a fél 4, vége a munkaidőnek, irány a Spar. 4 ablakot jelölt meg a kapott cetli, a plazmatv-n meg láttam, hogy 10 perc a várakozás. Az ablakok közül csak 2-nél dolgoztak, a többinél nem tudom, hogy mit csináltak, ez egy soha meg nem válaszolható kérdés. Végül is én is tudok úgy csinálni, mintha dolgoznék, mint az állat, de közben nem csinálok semmit. Sorra kerültem, itt derült ki, hogy a szakértő villanyszerelőm nem annyira jól töltötte ki a papírt, de ezt gyorsan javítottuk. Kaptam egy csekket 72 000 Ft-ról, az asszonyt elküldtem befizetni, én addig vártam, hogy megcsinálja az ügyintéző az 1 tonna papírt. Fel nem fogom, hogy egy ilyen egyszerű dologhoz miért kell több szerződés, de ez legyen az ő gondjuk, meg az esőerdőké. Elkészült a szerződés, kaptam május harmadikára időpontot, úgyhogy a jövő héten már lesz villanyom. Ezért egész nap hegeszteni fogok, hogy megünnepeljem, bár még nem tudom, hogy mit. :-)

Kicsit javult a mai nap statisztikája, hiszen mintegy 40 perc alatt végeztem az E-ON-nál. Irány a Pannon-Víz. A jó hír, hogy nem volt senki, sőt, nincs ügyfélhívó kiépítve, nem is értem, hogy a rakéta korszakban hogyan lehet ez nélkül élni. Azonnal sorra kerültünk, sőt két ügyintéző is harcolt értünk, de mint kiderült feleslegesen, mert a végén annyit bénáztak, hogy csak ketten tudták megoldani azt a jelentős problémát, hogy egy infrastruktúrával ellátott területen kértem bekötést. Nagy nehezen megtalálták a telket, de ehhez nekem kellett mutatni egy térképkivonatot, hogy egyáltalán elfogadják, hogy a telek márpedig létezik. Itt kell tennem egy kis kitérőt. Amikor megnéztem, hogy hogyan megy az új igény bejelentése, persze a cég holnapján tájékozódtam. Itt le is volt írva, nagyon részletesen és mindenre precízen válaszolva mintegy 5 sorban, hogy kell a papír, kell az önkormányzat igazolása, kell egy térképkivonat, kell egy közterület bontási engedély. Ennek megfelelően kértem eggyel több térképkivonatot, ami 3 000 Ft-tot kóstál. Persze ez nem kellett az ügyfélszolgálaton és bontási engedély sem kellett. Kérdezte a hölgy, hogy mennyi cső kell majd a rákötéshez. Én ezt meg honnan a rákból tudjam? Akkor hol megy a gerincvezeték? Ezt nekem kellene tudnom? Vizet ne fakasszak sziklából??? A szomszéd ügyintézővel megszakértették, hogy 11m, de milyen jó fejek, csak a 6-10m közötti kategóriába sorolnak be, így elég lesz ha otthagyok mintegy 60 000 Ft-tot. Legyen, mert víz kell, kifizettem, ez is sínen van, elvileg 5 munkanapom belül lesz vizem.

Újabb lépcsőhöz érkeztünk. Most már fontos, hogy villany és víz legyen a telken, mert füvesíteni is szeretnék, amihez öntözési lehetőség is kell, meg sok munka lenne, amihez kellenek az elektromos gépek. Eddig egyébként ezt a funkciót egy aggregátor látta el, amit a Vaterán sikerült elég jutányos áron megszerezni, még tavaly, de eddig csak pihent.

Az első lépés a villanyóra szekrény beszerzése és lerakása volt. Első körben 3x16A-es hálózatot szerettem volna vezérelt és H hálózat nélkül. Ezekről egy kicsit később még lesz szó. A villamosság nem áll messze tőlem, hiszen számítógép-hardver mérnök vagyok, többek között, plusz villanyszerelést is volt szerencsém tanulni, hiszen az első szakmám irányítástechnikai műszerész. Így tudtam, hogy mire lesz szükségem, ezért kértem árajánlatot a szekrényre és a fontos tartozékokra. Sajnos a villamos mérő szekrény piacon két gyártó van csak, akinek a termékei beszerezhetők, az egyik magyar, a másik szerintem jobb. A Csatári Plast termékei mellett főleg az ár szól, a Hensel ára azért jóval magasabb, még akcióban is. Így CSP szekrényre kértem ajánlatot, a hozzá tartozó dupla kábelfogadóval és kerettel együtt. Ehhez kellenek még kismegszakítók, kábelek, kell egy keresztföldelő, meg egy ember, akit az E-ON elfogad, mint rendszertelepítőt. Ebből az is következik, hogy egy ilyen szerelőt is kellett keríteni.

Ezért miután beérkezett pár ajánlat, amelyek nem kis szórással rendelkeztek, keresnem kellett szerelőt. Elmentem az E-ON holnapjára és kikerestem a környékről 12.15 szerelőt/céget, akiket emailben kerestem meg. Nem szeretem a telefonos ajánlatadásokat, mert a végén egyikünk sem úgy emlékszik az árra, mint a másik. Az árajánlat kérésben megírtam, hogy kétféle ajánlatot szeretnék, az egyikben a szerelő hozza az anyagot, a másikban az anyagot én biztosítom, ráadásul kértem, hogy minden összetevő, munka külön-külön, tételesen szerepeljen az ajánlatban. Lehet, hogy ez megzavarta a jól képzett szakembereket, de a sok megkeresésből az első két napban 1! szerelő jelzett vissza. Ő javasolta, hogy legyen vezérelt mérő is, és mágneskapcsolóval majd megoldjuk az átkapcsolást. Nem rossz ötlet, elgondolkodtam rajta, plusz költsége a dupla mérőszekrény, az E-ON részéről semmi és napi 8 órában olcsóbban lehet áramot vételezni.

A vezérelt mérő lényege, hogy amikor a hálózat nem terhelt, akkor a szolgáltató egy olcsóbb díjtarifa alapján is szolgáltat energiát a külön mérőre csatlakoztatott eszközök számára. Bővebben is lehet erről olvasni ez E-ON oldalán.

A srác sem igazán értett, hogy miért és milyen módon várom a részleteket az ajánlatba, de második körben már az anyagokat is elküldte. Az árak közelítettek a kapott legjobb ajánlathoz, kivéve a kábelfogadót, ami nála jóval, majd 10 000 Ft-tal többe került volna. A vezérelt mérő miatt jött a következő ajánlatkérési kör, hiszen dupla 3 fázisú mérőszekrény kellett, a többi nagyjából megegyezett. Itt elég nagy meglepetések értek az árképzés tekintetében. Azt értem, hogy a keret, mivel szélesebb, többe kerül közel  2 000 Ft-tal, de azt már nem annyira, hogy a dupla szekrény miért kerül többe, mintha két külön 3 fázisú szekrényt vennék. Pedig a dupla szekrény is az, olyannyira,  hogy a keretre felszereléskor kell összefúrni és összecsavarozni azokat.

A villanyszerelő srác viszont plusz 10 000,- Ft-tal olcsóbban megoldotta a dupla szekrényt, így már érdemes volt az egészet vele csináltatni. És itt be is bizonyosodott, hogy a memóriák milyen érdekesen működnek a szakembereknél, javaslom, erre mindenki figyeljen oda! Telefonon egyeztettünk, hogy kérem a szerelést. Ez 04.19-kén történt ez a megbeszélés. Megbeszéltük, hogy délután találkozunk a teleknél, megnézi és segít megkeresni a kábelt. Én nem értem oda, de ő megjelölte, hogy szerinte hol kell ásni. Másnap elmentem és elkezdtem ásni, persze, ahol ő jelölte, ott nem volt semmi, némi telefon és odajött, segített ötletelni, hogy hol a rákban lehet a kábel. Nagy nehezen megtaláltuk. Kérdeztem, hogy akkor mikor is lesz szekrényem? Erre ő, ha "azt mondod, hogy kell, akkor egy-két napon belül megvan". Ugye-ugye, hogy jobb írásban. Egy nappal előtte rendeltem meg mindent. Megint megerősítettem, hogy igen, kell, persze szerettem volna tudni, hogy mikor is lesz. Erre azt mondja, hogy hétfő-kedd. Az akárhogy is számolom, már legalább 5 nap. Aztán mikor mondtam, hogy a hétfő húsvét, akkor már kedd-szerda lett. Nem tetszett annyira, de mindegy, két napon már semmi sem múlik. Kedden hívtam, hogy mi van? Szerdára ígérte. Szerdán felhívott, hogy kész a szekrény, de már nem tudja leásni és bekötni, mert mennie kell dolgozni. Kezdtem nem kicsit ideges lenni, ki lehet hozni belőlem az állatot, amire elkezdte fényezni magát, hogy mennyire királyul összerakta az egészet. És megfogadta, hogy 8-kor megy ki leásni a cuccot. Én már nem bíztam semmit a véletlenre, délután felhívtam, hogy legkésőbb fél 9-kor kinn leszek a telken. Szerencséje, hogy 8 után pár perccel már kinn volt. Megnéztem a szekrényt, hát nem tudom, hogy egy villanyszerelő tanulónak egy ilyen bekötés több időt vesz-e igénybe 1-2 óránál, de, hogy egy egész délelőttöt, az biztos, hogy nem igaz. A papírokat kitöltötte, az csak az ügyfélszolgálaton derült ki, hogy nem egészen jól.

Végül is telepítésre került a szekrény és viszonylag jó áron jöttem ki vele, de azért ezzel a szerelővel nem hiszem, hogy legközelebb kapcsolatba fogok kerülni.

Pár kép a szekrényről...

A hét vége a címben szereplő két fontos munkával telt el.

A kerti tárolót első körben készen vettem volna, de az árakat látva inkább más megoldás felé néztem, hiszen ez csak ideiglenes lesz, ha meglesz a melléképület, már nem lesz rá szükség. Tudom, hogy a rutinosak most azt mondják, hogy az ideiglenes dolgok maradnak meg 10-15 évet, de ez nálunk nem így lesz, a műhely és a tornaterem mindenképpen kell, ezért meglesz az építkezéssel együtt, vagy a következő évben.

Sikerült szereznem jó állapotú deszkát olcsón, a zsaludeszka árának harmadáért. Az infó az volt, hogy a deszkák 150x25x3000 méretűek, persze milliméterben, hiszen mérnök vagyok és nem építész. Kiszámoltam, hogy egy 3000x1500x2000 tárolóhoz kb. 44 db deszka kell, de mivel az ár jó volt és deszka mindig kell, ezért 70 db-ot vettem.

Kell még valami, amire fel lehet fogatni a deszkákat. Kutakodtam a neten, aminek eredménye 100x100x5000 méretű fenyő gerendát választottam, amit a Facenterben vettem meg, el is vágták felár nélkül 2600/2400 arányban. 3 db ára 8500 Ft volt. Első gondolat az volt, hogy veszek leüthető oszloptartót és hozzá való gerendát, de annak összköltsége jóval magasabb lett volna és még mindig biztos vagyok benne, hogy ez egy ideiglenes tároló. A végső megoldás az lett, hogy a 6 db gerendát leásom a földbe és arra csavarozom a deszkákat. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem szegeltem, ha már az árhatékonyság is cél volt. Egyrészt mert szét is szeretném szedni majd úgy, hogy ne roncsolódjanak a deszkák, másrészt a szegelés a lábakat felesleges igénybevételnek teszi ki, kimozoghat a földből.

A tető építésénél sokáig tartotta magát a bitumenes zsindely. Az előnye, hogy könnyű felrakni, sikerült is 1450 Ft/m2 áron találni beszerzési forrást. A hátránya, hogy az egész tetőt be kell deszkázni és arra lehet felfogatni a zsindelyt. Gondoltam hullámpalára is, de annak ára a legfinomabban is megdöbbentő. Így maradt a bitumenes hullámlemez, ami olcsó, gyorsan és egyszerűen szerelhető. A Baumaxban találtam táblánként, ami majdnem 2 m2, nem egész 2100 Ft-ért. Ebből négyet vettem, ennyi elég lesz a kisházra.

A munkát a lyukak kifúrásával kezdtem, ebben segítségemre volt az édesapámtól elhozott földfúró. Kifúrtam a lyukakat, beállítottuk a lábakat. Az egyszerűbb szintbehozás érdekében minden lábon berajzoltam az 1m-t, és azokat az oldalanként 3 lábon vízszintbe hoztam. A tető egyszerű, a lábakra deszkákat fogattam, amire 4 db deszkát rögzítettem és ezekhez fogattam hozzá a hullámlemezt. Ezt a műveletet lehetett volna szeggel megoldani, de inkább vettem csavart és hozzá műanyag szigetelős alátétet.

A deszkák felfogatása is okozott némi fejtörést. Villany még nincs, ezt fontos ismét leszögeznem. A generátoros megoldás eléggé költséges, komolyabb fűrészt különben sem bírna meghajtani. Ezért hossza gondolkodás és kutakodás után úgy gondoltam, hogy egy rókafarkú fűrész jó lehet, persze elektromos változatban. Kutakodtam, találtam egy Black and Decker gyártmányűú eszközt, aminek elég jók a paraméterei, 15 cm-t tud fában és ráadásul csak 400 W-os, amit vígan bír a generátor. Sok helyen néztem, a legtöbb helyen kb. 18 000 Ft az ára, de a Praktikerben találtam egy kézi csiszolóval összecsomagolva 15 000 Ft-ért. Érdekes, hogy csak a fűrész ott is 18 000 Ft-ba került. Azt gondoltam ki, hogy a deszkákat vágás nélkül felcsavarozom a lábakra, a végén levágom a rókafarkú fűrésszel. A megoldás nagyon jónak bizonyult, igen hatékonyan lehet így dolgozni.

A ház kb. 5 óra alatt elkészült. Az ajtódeszkák vágásához egy a Vaterán beszerzett akkus körfűrészt használtam. Igen jó szerszám, kb 20 percet bír egy 18V-os akku, de ehhez kettő is jár, ráadásul az ára is igen kedvező volt, kb. 5 000 Ft-ert szereztem meg.

A projekt másik része a kerítés. Mint írtam, olyan hálót vettem, aminek vízszintes drótjai vezérdrótként funkcionálnak, csak ki kell feszíteni. Pesten vetten ezért 2,5 mm-es drótot, elég kedvező áron, plusz itt vettem meg a drótfeszítőket is. A feszítőket Hilti szalaggal kötöttem a kerítéslábakhoz és kifeszítettük a vezérdrótokat, majd a hálót. Nagyon jól lehet vele haladni, a hosszú oldal közepén feszítettem meg a drótokat is és a hálót is. Ma már az egész kerítés elkészült, de a kapuk még hátra vannak.

Egy kép a tárolóról:

Elég sok idő eltelt a kerítés építéséig az anyagbeszerzés óta, mert idővel nem nagyon voltam eleresztve. Szerencsére az ősz hosszúra sikerült, így még 2010-ben lehetett (volna) kerítés a telken. Nem lett, megint csak az időhiány és a romló időjárás miatt.

A munkát azért elkezdtem. Mivel 35 db lábat kellett a földbe letenni, eszembe sem jutott, hogy a lyukakat kézzel fogom kifúrni. Egyik cimborám ismerőse mindenféle gépek kölcsönzésével foglalkozik, tőle béreltem egy napra benzines lyukfúrót. Délután nekiálltam, estére mindegyiket sikerült kifúrni, bár a mélységgel gondok voltak, mivel nem volt elég hosszú a fúrószár. De azért megoldottam a feladatot, következhetett a lábak lerakása. 

Másnap kiszállítottuk a telekre az összes lábat, zsákos betont, meg némi vizet. Szerszámokat kértem kölcsön, nem kellett sok minden, egy lapát, egy kapa, meg egy talicska elegendőnek bizonyult. 

Sikerült egy elég nagy hibát elkövetni. A kerítés vonalának kitűzésekor a meglévő karókat használtam támpontnak, de a sarkok fúrásakor megtaláltuk az eredeti karókat, amik jó 10 cm-rel kijjebb voltak a támpont karókhoz képest. A munka hevében a segítségem úgy gondolta, hogy nem pazarolunk a telek szélességéből és a sarkokat már ezekhez jelölte ki. Persze számomra ez csak akkor derült ki, amikor a saroklábakat már bebetonoztunk. A hosszú oldalon az összes közbülső láb rossz helyre került. 

Aki már látott ilyent, vagy került hasonló helyzetbe, az tudja, hogy egy lyukat nem egyszerű 10 centit arrébb varázsolni. Sok időnk nem volt, mert vissza kellett vinni a gépet a kölcsönzőhöz. Némi gondolkodás után autóba pattantunk és laza 60 km autózással szert tettem egy kézi földfúróra és egy egyenes fejszére. Ez egy fejsze fejére hegesztett acélrudat jelent, amivel nagyon gyorsan lehet a földet faragni. Pár oszlop helyét megcsináltuk, de erősen közeledett az esete és a hatékonyságunk sem volt az igazi. Amikor az egyik oszlopot már vagy tizedszer vettem ki, úgy gondoltam, erre a napra elég volt ennyi. 

Másnap reggelre tűztük ki a folytatást. Elég gyorsan haladtunk, délre végeztünk az összes lábbal, kivéve a kapuk és a merevítők lerakásával. Ehhez autózni kellett, de egy héttel később ezek is meglettek. 

Sajnos a dróthálót már nem tudtam felrakni, ez még hátra van. 

Tavaly ősszel úgy gondoltuk, hogy körbekerítjük a telket. Az anyagbeszerzés rám várt, interneten találtam jó áron ponthegesztett horganyzott hálót. Ráadásul olyant, aminek a vízszintes huzalai vastagabbak, így vezérdrót nélkül is kifeszíthetők. A lelőhely itt megtekinthető. Úgy számoltam, hogy 100m elég lesz, hiszen a szomszéd telek körbe van kerítve, azt az oldalt nem kell nekem bekeríteni. Így a két tekercs háló szállítással együtt kb. 30 000,- Ft-ba került.

A következő nagy feladat a kerítéslábak megtalálása volt. Első gondolat a készen kapható acél lábak voltak, de miután megláttam az árakat, gyorsan átértékeltem ezt. Gondoltam, hogy veszek zártszelvényt, ilyen tételben már a Ferroglobus is szóba állt volna velem. Nézegettem a betonlábakat is, de Győrben csak olyan 1 300,- Ft körüli áron tudtam volna beszerezni és akkor még nem beszéltem a szállításról, hiszen elég nehéz egy-egy ilyen láb.

Már majdnem megrendeltem a vasanyagot, amikor egyik kollégám szólt, hogy van 27 db újszerű betonláb, amit a tulaj el akar adni 500 Ft/db áron. Erre lecsaptam, szereztem olcsón fuvart és el is vitettem a telekre, miután az Éptex Kft. telephelyén vásároltam még 7 db új lábat. Így a lábak 13 500 + 7*1250 Ft-ba kerültek, a szállítást megúsztam nagyságrendileg 5000 Ft-ból.

Következhetett (volna) a kerítésépítés.

Amikor eldöntöttük, hogy elköltözünk családi házba, még nem volt egyértelmű, hogy építkezni fogunk, vagy már kész házat veszünk, bár az előbbinek láttuk nagyobb esélyét. Olyan ingatlant nem szerettünk volna venni, ami kompromisszumokkal tehető számunkra lakhatóvá, de azért a szerencsefaktort nem szerettük volna kihagyni.

Közvetítőket én nem szeretem, a keresést az interneten kezdtük, pár ingatlant meg is néztünk. Érdekes élményekkel lettünk gazdagabbak. Volt olyan félkész ház, ahol a szennyvízlefolyó cső fölött fal volt, ráadásul a garázsba csak kívülről lehetett bemenni, a házból nem.

A másik vonalon olyan telket kerestünk, ami legalább 18-19 méter széles és nem nagyobb 1000m2-nél. Az már az én követelményem volt, hogy az általam elképzelt árba bele kell férnie. Győr közvetlen közelében a telekárak az arannyal vetekednek, így ez szóba sem jöhetett. Koroncóra hordjuk az autóinkat szervizeltetni, így ott is körbenéztünk.

Két telket néztünk meg, de a második lett a nyertes, mivel a párom beleszeretett abba, hogy a telek végén folyik a falut kettészelő Bakony-ér. Így hátsó szomszéd soha nem lesz, a telek fekvése, tájolása pedig nagyon jó! Több telket,házat már meg sem néztünk, a tulajjal elég gyorsan sikerült megegyezni. Persze a megfogalmazott követelményekből nem sok minden lett. A szélessége alig 17m, a területe pedig majdnem 1300m2. Közel 80m hosszú. Ráadásul még az oldalkert mérete is legalább 6m kell, hogy legyen. Ennek eredményeként nagyon széles házunk biztosan nem lesz.

A blog készítés olyan dolog, amit informatikával foglalkozó emberként még soha nem csináltam. Az építkezés is olyan, de annak a szakmáimhoz semmi köze, legalábbis a dolgok mostani állása szerint. Ebben a blogban Koroncón lévő telekre tervezett családi otthonunk készítésének fő lépéseit szeretném bemutatni, ahol lehet, képekkel. A célom, hogy később is vissza tudjuk nézni, hogy mi hogyan alakult, de az sem mellékes, hogy esetleg mások is tudnak tanulni a mi hibáinkból, vagy fel tudják használni az általunk már kiderített információkat.